#PlasticFreeJuly – Műanyagmentes július (és az egész év)

Emlékszel még, amikor általánossá váltak az ingyenes műanyag szatyrok, majd amikor eltűntek? Nem állt meg a világ, sőt jobb lett!

Olykor csak egy nagy elhatározás kell. A #PlasticFreeJuly kampány éppen tökéletes ok arra, hogy újragondoljunk, mennyi műanyagot használunk naponta és ennek melyik részét lehet egyszerűen és könnyedén elhagyni. Vagy ha nem is egyszerűen, de némi tudatossággal. A Plastic Free July kampány 2011-ben Nyugat-Ausztráliából indult azzal a céllal, hogy minél több ember figyelmét hívják fel arra, milyen sok felesleges és csupán egyszer használatos műanyagot használunk és ezek némi tudatossággal könnyedén elhagyhatók, illetve újrahasznosított verzióra cserélhetők. Anno a civilizáció pusztulását jövendölték néhányan, amikor az egyszer használatos műanyag szatyrok eltűntek a boltokból, pedig csak annyi történt, hogy pazarlás helyett visszaállt a normál felhasználás. Gyerekként sohase indultunk el vásárolni kosár vagy szatyor nélkül, és most is bedobjuk az autóba, ha tudjuk, hogy hazafelé még vásárolni is beugrunk. A válltáskámban mindig van nálam szövet szatyor is. De nem csak piacozáskor vagy élelmiszer vásárolásnál használom a saját szatyraimat, hanem ruha és cipő vásárlásnál is. Alapvető törekvésem, hogy a lehető legkevesebb egyszer használatos műanyagot használjam és használjuk családilag. Szerencsére nekünk bejöttek a pucér kozmetikumok, a szappanok, a fürdőgolyók, a szilárd testápolók és a szilárd samponok és ez jelentősen lecsökkentette a háztartásban keletkező műanyag hulladék mennyiségét. Nagyobbik fiamnak a tízórait nem folpackozom és zacskózom, hanem dobozba készítem össze, az innivalót pedig kulacsban viszi. (Igaz, hogy a szendvicses doboz és a kulacs műanyag, de már egy éve használja és a következő tanévben is használatban lesznek.) Műanyag zacskóból csak olyat használok, amely erősebb, zárható és éppen ezért újrahasznosítható, tehát 10 db elég egy évre. A jó befőttes üvegeket gyűjtöm, egyrészt befőzéshez, másrészt tároláshoz. Sőt, egy ideje horgoláshoz csak pamut (vagy bambusz) fonalat használok, mert zavar és dühít a vizekben úszkáló műanyag mikrobizbaszok. Persze, nem csak a kozmetikumokban használt műanyaggyöngyök és műanyag ruhákról leszakadozó szálak jelentenek problémát, hanem úgy általában a műanyagok, amelyek döntő többsége nem bomlik le, hanem apró részekre esik szét, megmarad műanyagnak és “láthatatlanul” elborít mindent. (Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik.) Általában arról beszéltünk, hogy az óceánok mennyi microfibers-t és microbeans-t tartalmaznak és csak sejtettük, hogy édesvizeink sincsenek jobb állapotban. Egy friss kutatás eredményei szerint: a Tisza után a Duna mellékfolyóiban is találtak mikroműanyagot. Az Ipolyban köbméterenként 1,7, míg a Rábában 12,1 mikroműanyag részecskét. Idén én is csatlakoztam a Plastic Free July-hoz, hogy életem újabb területéről szorítsam ki a műanyagokat és nem csak júlusban, hanem örökre: – Nem leszek figyelmetlen “papírpohár” helyett porcelán csészébe fogok kérni a kávét – Nem veszek többet szívószálat, se itthonra, se a Mekiben. – Csak olyan kígyóuborkát fogok venni, amelyen nincs műanyag csomagolás. (Nem volt arról szó, hogy ezt betiltják?) – Néhány műanyag gyerekpohár és evőeszköz maradt a konyhában még a fiúk gyerekkorából, de műanyag evőeszközöket eddig se használtuk, ezután még annyira se fogunk. – 2 l-es ásványvizeken is változtatni kellene. Az elmúlt időben egyre kevesebbet iszunk, de még még mindig iszunk. (Ezt még ki kell találnom.) Te mit fogsz megváltoztatni az eddigi szokásaid közül? Tudod, csak egy nagy elhatározás kell!