Kacatfogas: a kincsek csodálatos második élete

 

Nincs két egyforma Kacatfogas, azonban mindegyik egyértelműen köthető Nyilas Kálmán formatervezőhöz. Hétköznapi kütyük új funkcióval.   Kacat az, amelyet csak pakolgatunk egyik helyről a másikra, évekig őrizgetjük, sohasem használjuk, de kidobni nincs szívünk. Legtöbbször nem csak azért tartogatjuk, hátha jó lesz még valamire, sokkal inkább azért, mert szépek vagy egykor fontosak voltak, vagy egyszerűen van bennük anyag. Nagyjából ugyanez a definíciója a kincseknek is, és ezért járunk izgatottan régiségpiacokra. Nyilas Kálmán formatervező fiókjában régóta gyűltek a kallódó kütyük – régi szekrénygombok, csapok, különféle akasztók, kulcsok, játékok, csupa izgalmas kacat -, amelyek attól függetlenül, hogy elvesztették funkciójukat, szépségüket megőrizték. Miközben a kacatos-kincses fiókot nézegette, eszébe jutott, hogy némelyikre lehetne akasztani valamit. Már csak egy hordozófelület kellett. Amikor azon töprengett, hogy a fogasokhoz szükség van hordozófelületre, eszébe jutott az a sok, száz éves, szépen festett ajtókeret, ablak, fiók, ami kidobásra kerül. Összehozta ezt a két “lomot” és megszületett a Kacatfogas. Újrahasznosítás mesterfokon, hiszen ezek a fogasok szépek, szellemesek és miközben tisztelegnek a múlt előtt a 21. századnak készülnek.

Nyilas Kálmán blogja>>