Minden évszakban jártam már a dégi arborétumban és nem tudom megunni, miközben a kastély épületébe még be sem néztem…
A Hollandi-ház/Dég – Fotó: Vidra, 2016
Az eredetileg 300, ma már csak 35 hektáros ősfás park még mindig Közép-Európa egyik legnagyobb angolkertje, egyébként pedig az egész pont olyan könyvhelyszínnek néz ki, amihez az ember automatikusan békességet, boldogságot, romantikus szempillarebegtetést, szalmakalapokat meg csipkés napernyőt képzel.
A belépőjeggyel látogatható főépületet, a Nemzeti Múzeumra rendkívül hasonlító klasszicista kastélyt Festetics Antal építtette 1810-15 között; egyik különlegessége, hogy lépcsők helyett rámpákon lehet a bejárathoz jutni elöl és hátul is. A rózsalugast és a süllyesztett teniszpályát később építették a kastély mellé. A nemesi család 1944-ben hagyta el a dégi birtokot, amit utána katonai kórházként, istállóként(!) és gyerekotthonként is használtak – a legnagyobb titokzatosság persze azt a részt övezi, miszerint a kastély korábban jelentős szabadkőműves központ is volt.
A klasszicista kastélyt Festetics Antal építtette 1810-15 között/Dég – Fotó: Vidra
A rózsalugast és a süllyesztett teniszpályát később építették a kastély mellé/Dég – Fotó: Vidra
Mivel a gróf és neje is rajongott a botanikáért, a kertet is aprólékos gondossággal alakították ki; nem kizárt, hogy a kastélyt tervező Pollack Mihály keze a kerttervezésben is benne volt.
A kastélytól facsoportokkal övezett lankás mező (kiegészítő képzeletbeli képek: lepkehálóval szökellő gyerekek, dekoratívan legelő bocik) vezet a hosszú halastóhoz, melynek kis szigetén a terület legbájosabb épülete áll.
A vidám színfolt, a vörös téglás Hollandi-ház 1891-ben épült, már Festetics Pál idején. Alsó szintje tehénistálló volt, a felső szintjén pedig sógornője, Festetics Andorné számára alakítottak ki egy lakosztályt. A grófnő gyógyászati okokból száműzte magát a szigetre időről időre, mivel tüdőbaját hatékonyan enyhítette az istálló ammóniában dús levegője és a friss tehéntej. Korábban drótkötélen vontatott csónakkal lehetett csak átjutni a szigetre, ma fehér híd vezet a piros házhoz.
A hatalmas területen és a tó partján órákon keresztül lehet sétálgatni (és kerékpározni is!), mostanra a park régi látképét mutató fotók is a megfelelő helyekre kerültek. Rendes botanikus kerthez méltón az ősöreg fák és terjedelmes bokrok mellett sem kell találgatni: diszkrét táblák jelzik a különböző növények pontos faját, fajtáját.
Virágzik a medvehagyma/Dég – Fotó: Vidra
Jelenleg a tengernyi virágzó medvehagyma látványa és masszív illata a meghatározó, de a parkba tényleg bármikor érdemes betérni, ha Fejér megyének ezen a részén járunk, mert a változatos növényzetnek köszönhetően mindig akad valami újabb megcsodálni való.
Nézd meg a fotógalériát is!
A vidám színfolt, a vörös téglás Hollandi-ház 1891-ben épült, már Festetics Pál idején. Alsó szintje tehénistálló volt, a felső szintjén pedig sógornője, Festetics Andorné számára alakítottak ki egy lakosztályt. A grófnő gyógyászati okokból száműzte magát a szigetre időről időre, mivel tüdőbaját hatékonyan enyhítette az istálló ammóniában dús levegője és a friss tehéntej. Korábban drótkötélen vontatott csónakkal lehetett csak átjutni a szigetre, ma fehér híd vezet a piros házhoz.
A hatalmas területen és a tó partján órákon keresztül lehet sétálgatni (és kerékpározni is!), mostanra a park régi látképét mutató fotók is a megfelelő helyekre kerültek. Rendes botanikus kerthez méltón az ősöreg fák és terjedelmes bokrok mellett sem kell találgatni: diszkrét táblák jelzik a különböző növények pontos faját, fajtáját.
