Mintha egy hatalmas történelem könyv lapjain sétálnánk. Itt élőben lehet látni a Kolosszeumot, a Pantheon-t, a Laokon szoborcsoportot és persze a Szent Péter bazilikát.
Korán kelünk, hogy elkerüljük tömeget és a sorban állást. A téren reggel 8-kor még nyugalom van, az árnyékok hosszúra nyúlnak. 5 euró a „sétajegy” (A piedi) a kupolába, de 7 euróért félútig felvisz a lift a tetőre. Innen azonban még tovább folytatódik a csigalépcsők egyre keskenyedő és szűken, ívesen megdőlő végtelen sora.
San Pietro, Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
San Pietro, Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
.A Szent Péter bazilika kupolájába 537 lépcsőfokot megmászva jutunk fel. A panoráma csodálatos, ellátunk a világ végére, nem akarunk lemenni. Alattunk a Vatikán udvara, fehér ruhás apácák mennek egyik épületből a másikba, vajon milyen rend tagjai lehetnek.
San Pietro, Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
A bazilika belseje hatalmas, elveszünk benne. Minden szegletnek és szobornak történelme van, megszentelt helyen járunk, keveset beszélünk, néha felolvasunk az útikönyvünkből. Lemegyünk a sírokhoz, ahol a pápák nyugszanak, köztük Szent Péter sírja. Az odafelé vezető út egyik állomásán nagy tömeg, imádkozó asszonyok, gyerekek ülnek a márványkövön. II. János Pál sírja előtt összeszorul a torkom. Nem tudom, hogy gyógyulásért imádkozók rendítenek meg, vagy az, hogy tényleg ekkora ereje van ennek a helynek.
San Pietro, Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
Sokáig ülünk még a téren, nem enged a látvány, próbáljuk magunkba szívni a hangulatát. Ezt egyszer az életben látni kell. Megbeszéljük, hogy visszajövünk este is sötétedés után.
San Pietro, Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
San Pietro, Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
A Vatikán mellett áll egy domb, mely nem tagja a híres “hét domb”-nak melyen a város épült. A meredek oldalba vágott lépcsőkön felsétálunk a Gianicolo-ra. A város fölött panoráma út vezet, sajnos szemetes és koszos, Garibaldi emlékműve is össze van firkálva – lehangoló látvány. (Viszont feljegyzendő, hogy elsőosztályú nyilvános vécét találunk itt egy növényekkel benőtt bizarr lépcső alján.)
A város békésen terül el alattunk, nem hallatszik ide a zaj és az állandóan szirénázó carabinieri-k hangja. A vibráló reggeli napfényben elmosódnak a templomok kupolái, a Pantheon alig észrevehetően simul bele a tájba.
Róma, Olaszország (Fotó: Kisan)
A sétaút végén a Rampa di Monte Aureo-n leereszkedünk a Trastevere zegzugos kis utcácskái közé. Szerb Antal főhőse Mihály is itt bolyongott az Utas és holdvilágban.
Vörös – okkersárga – barna házfalak, hatalmas vadszőlő zuhatagok, a szélben meglibbenő száradó ruhák, macskaköves kopott utcák. Talán 500 évvel ezelőtt is ugyanígy nézett ki.
És az az öreg utcazenész a sarkon, talán ő is azóta játszik itt.
