A 100. cikk legyen vízválasztó, és mondjon véleményt a kedves olvasó arról, hogy mi tetszik és mi nem tetszik. Az első 15 hozzászólást mokshás tatyóval jutalmazzuk. Lehet arról írni, hogy ki mit szeret és mit szeretne, várunk tippeket, javaslatokat vagy éppen józan kritikákat. Akinek van egy jó története vagy cikke, szintén jelentkezhet. A táskákat meg is lehet vásárolni (600 Ft/db, az igény jöhet mailben) és a képen a színek színhelyesek. Persze, annak is története van, hogy hogyan készültek a táskák. Mármint a családi és baráti összefogáson túl. Talán évekkel ezelőtt, de az is lehet, hogy hónapok voltak, a tévében a környezetvédelmi miniszter vagy államtitkár (a történet szempontjából lényegtelen), a környezettudatos életre hívta fel a figyelmet és arról beszélt, milyen jó dolog, ha az ember nem kér a boltban szatyrot, hanem hord magánál, és a táskájából elővett egy műanyag zacskót. Közben annyi változás volt, hogy drágábbak lettek ezek az egyszer használatos szatyrok, de lebomlásuk akkor is 10.000 év környékén van. Szóval nagyon megterhelőek a környezetre. Amióta az a fontos ember előhalászta a bőrtáskájából a gyűrött, ronda, fehér műanyagszatyrot, na azóta tudom, hogy szeretnék saját tatyót, amivel a magam módján hozzájárulhatok a környezetvédelemhez. Ez az első széria, anyaguk lenvászon, fülük hosszú, vállra akasztható, a design pedig mokshás. Nem örök életű darabok, de jó sokáig használhatóak, utána viszont könnyen lebomlanak. Remélem, sok nőnek lesz a retiküljében mokshás tatyó.
