Nem olyan távoli történelem.
“ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;”
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Szörényi László a Hitel című irodalmi lapban 1989. július 5-én publikálta Leninkert című írását, amelyben először vetette el, hogy a kommunista korszak köztéri szobrait nem a szeméttelepre kellene vinni, hanem egy parkba összegyűjteni. Szörényi elképzelése az volt, hogy az ország összes (!) Lenin-szobrát össze kellene gyűjteni és kiállítani. Nagy lendülettel többen is csatlakoztak az elképzeléshez, de végül a lendület megfeneklett. A budapesti közgyűlés 1991. december 5-én döntött a “régi” köztéri szobrok eltávolításáról (illetve bizonyos szobrok megtartásáról) és úgy határoztak, hogy az elbontott emlékművek számára a fővárosi önkormányzat szoborparkot létesít. A Szoborpark, amelynek teljes neve Egy mondat a zsarnokságról-szoborpark, de mostanában Memento Park Budapest – a kommunista diktatúra gigantikus emlékei néven emlegetnek, 1993. június 27-én a szovjet csapatok kivonulásának 2. évfordulóján nyílt meg a látogatók előtt. A Szoborpark koncepciója szerint nem csak a régi szobrokat és a hozzájuk tartozó maszlagot mutatja be, de a rendszert is, amelyben ezek a szobrok, emléktáblák születtek. Szoborpark, Budapest, Magyarország (Fotó: Myreille, 2009)
