Lucca nem a legtoszkánabb város és a pisai ferde torony árnyékában kevés figyelmet kap, viszont éppen ezért maradt meg kedves, szerethető kisvárosnak. Az óvárosát vastag, fülesbástyás fal veszi körül, tetején fák nőnek és sétaút vezet végig, és a falon belül mindenki biciklivel közlekedik. Lucca nem nagyváros, fél óra alatt kényelmesen el lehet sétálni egyik végéből a másikba, mégis maradásra csábítja a látogatót. A néhány torony közül a La Torre Guinigi a legérdekesebb, tetején olajfák adnak árnyékot a várost madártávlatból kémlelőknek. Miután 233 lépcsőfokot megmászott. Bár van egy piazza, amely Napóleon nevét viseli, a várost Napóleon sohasem kebelezte be, hanem nővérét, Elizát ültette a nyakára, de ő nem sok vizet zavart a büszke városköztársaságban, mert a falakon kívül, palotájában múlatta idejét szeretőivel. A rossz nyelvek még Paganinit is szeretői közé sorolták. Puccini viszont valóban a város szülötte és erre a luccaiak nagyon büszkék, a Dóm faragott oszlopaihoz Puccini zenét játszanak. Ugyancsak érdekes és híres a Piazza Anfiteatro, amely ovális ívén üzletek és kávézók sorakoznak. A szűk utcák a házak szélére épített kőpadoktól még keskenyebbek, és előbb-utóbb minden utca egy piazzaba torkollik, ahol egy templom áll. Az aprócska városon belül egy apró botanikus kert is található, ahol nem csak különleges virágok nőnek, hanem számtalan paradicsomfajta is. A városfalon belül igen családias a légkör. A nyaralás idejére mindenki helyi lesz. Amikor másodszor mentem be ugyanabba az üzletbe sajtot venni, már úgy köszöntöttek, mintha gyerekkorom óta ott élnék. Lucca, Toszkána, Olaszország (Fotó: Myreille – 2007)
