Szép csend: Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor

Nem vágytam nagy lelki felfedezésekre, ezért se kolostorba, se diliházba nem készültem. Az élet viszont úgy hozta, hogy ajándékba kaptam a csendet. Szakrális kirándulásom utolsó állomása – Pannonhalma és Szombathely után – a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor volt, ahol a 17. századi, vastag falak és a 21. századi design között olyan csendre találtam, amelyre régóta vágytam. Tulajdonképpen a fürdőszoba apró, fehér mozaikkockáján, a szürke ablakon és a lámpákon kívül semmit se szerettem a cellámban. A sötét politúr nem az én világom, még akkor se, ha ízléses, remekül megtervezett bútorokon csillog és az összhatás lélegzetelállítóan elegáns. Az éjszakai sötétben azonban időtlen volt a szoba, nem foglalkoztam a politúrral. Hatalmasnak éreztem a személyes teremet és igazán egyedül voltam és erre vágytam hónapok óta. Bármikor visszamennék a kolostorba, ha a nyugalom vagy az alkotás csendjére vágynék. Nem mellesleg a konyha is remek, a refektórium pedig gyönyörű. A kolostor épülete ugyanolyan érdekes, mint az ott megtapasztalható lelki élmény. Az évszázados épület legjobb formáját mutatja kortárs dizájnnal megspékelve. Még sohasem jártam a templomablakcsúcsok magasságában, de itt a kolostort közvetlenül a templom falára építették, az ablakok a belső térhez tartoznak. Apropó, templom. A templom falán található Básthy Zoltán festménye, A sátán legyőzése, ahol Sztálin arcmását festette a sátánnak, azonban az oltárkép még ennél is híresebb, ugyanis ez Częstochowai Fekete Madonna legkorábbi magyarországi másolata. A legutóbbi pedig a kolostorban látható. A kolostort 1482-ben alapították a pálos remetéknek. (A pálos rend (Első Remete Szent Pál Rendje) az egyetlen magyar alapítású szerzetesi közösség, címerükben a pálmafa, a holló és két oroszlán látható.) Alapítását követő évben érkezett meg a Fekete-Madonna kegykép másolata és a kolostor kedvelt Mária-búcsújáróhely lett. 1786-ban II. József feloszlatta a rendet és csak 1891-ben tölti be ismét eredeti funkcióját, a sarutlan karmelita apácák zárdája lesz. 1950-ben államosították az épületet és szociális otthonként működött. 1993-ban a karmeliták visszakapják az épületet, de fenntartása és felújítása problémákat okoz. 2004-ban egy karmelita nővér segítségkérése nyomán Kovács Gábor (KOGART) megvásárolja, majd 2010-ben elkezdődik a felújítás, amely 2011-ben be is fejeződik. A végeredmény kolostorhoz illően puritán és elképesztően szép. A felújítás során is megtartották az épület eredeti funkcióját, a lelki élethez ad elvonulási lehetőséget.

Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor>> Sopron, Kolostorhegy utca 2.