Régi és neves márka a Stühmer, amely az elmúlt években megújult és most új meglepetéseket tartogat: vizit a csokigyárban, ahol meg kell kóstolni 10 tábla töltött csokoládét.
Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester 1868-ban alapította Magyarországon az első gyárát, majd 1883-ban a cukorkaüzemhez gőzüzemű csokoládégyárat is épített és ezzel meghonosította Magyarországon a nagyüzemi csokoládégyártást. 1890-ben bekövetkezett halála után örökösei vitték tovább a gyárat, amely 1928-ban részvénytársasággá alakult. 1941-ben a budapesti Vágóhíd utcában újabb csokigyárat építettek, amely akkor Európa egyik legmodernebb csokoládégyára volt. A cégnek magyarországi városok mellett Párizsban és Bécsben is volt üzlete, a csoki csomagolását és a dobozokat iparművészek tervezték. A gyárat 1948-ban államosították, beolvasztották a Magyar Édesipari Vállalatba, később az üzem felvette a Budapesti Csokoládégyár nevet. A Stühmer gyárban készült a “tibi” csoki, a Frutti karamella, a Zizi drazsé, a Ropp ostyaszelet és az “E” kakaó a pöttyös dobozban. A világon egyedülálló különlegességnek számított az 1934-től gyártott, “porcelánozott” csokoládéfigura, de Stühmer nevéhez fűződnek az olcsó, nugátszerű termékek piacra dobása is. Csóll Péter tulajdonos, ügyvezető 2005-ben ébresztette fel Csipkerózsika-álmából az egykor világhírű Stühmer márkanevet, és 2008-ban indult a nosztalgia termékek – a Melódia szelet, az Aranydesszert, a Stühmer Rózsa, a Korfu szelet és a Százszorszép desszert – gyártása. A csokoládégyár megunhatatlan. A csokoládé édes illata mindent betölt, a gépesítés pedig olyan, mint egy megelevenedett “hogyan készült?” műsor. Minden pontosan kiszámított és precízen megtervezett. Amikor a maklári Stühmer csokoládégyárban jártam, éppen a Melódia szeletet gyártották. Rá is kattantam és muszáj lesz megkóstolnom, mert én még életemben nem ettem Melódia szeletet. Persze, nem maradtam csoki nélkül a csokoládégyárban, mert jött a kóstolás. A csokikóstolás azzal kezdődött, hogy kaptam 10 tábla, azaz 1 kiló csokit, és nekem mindegyiket ki kellett bontani, meg kellett kóstolni és véleményt kellett róla írni. Soha rosszabb munkát! A töltött csokik nem tartoznak a kedvenceim közé, de alapjáraton mindenféle csokoládét szívesen kóstolok, és csokoládéban szűkölködő napokon még a citromos-lime-os csoki és a mogyorós is elfogyott. Legjobban a málnás és a bodzás csoki ízlett, ezeket venném, enném bármikor. A mákosból karácsonyra tervezek párat bejgli helyett vagy mellé, a banános, a körtés, a szilvás, a kókuszos és a cappuccinós megítélése pedig hangulattól függ. A csokoládé kóstolás annyira személyes tapasztalat és nem csak az ízektől függ, hanem átjárják a kellemes vagy kellemetlen emlékek és a várakozások is. Jellemző példa, hogy nekem nagyon ízlett a málnás csokoládé, másoknak csalódás volt. A mogyorós csokival pont fordított történt: engem a nugátos, olcsó gyerekkori csokikra emlékeztetett, másoknak viszont a legjobb mogyorós csoki volt, amit valaha ettek. A citromos-lime-os csoki keveseknek ízlett, azonban akadt olyan is, aki a kedvencének választotta. A legjobb – és legokosabb – mindegyiket megkóstolni és kiválasztani a legfinomabbat. A Stühmer most indult Kóstolói klubjában lehetőség van megnézni a maklári csokoládégyárat és a csokoládégyártás folyamatát, utána pedig megkóstolni mind a 10 tábla csokit. 2014. szeptember 10-ig lehet jelentkezni az ingyenes Kóstolói klubba, ha mennétek, ne sokat vacilláljatok!