Egy hely a város szívében, ahol… minden ódon és régimódi, azaz eredeti. A falak, a gerendák, a csillárok, a polcok, a padok, a légkör, a könyvek. Ez utóbbiból vannak újak is, meg használtak és előfordulnak 17. századbeli ritkaságok is. Cím: Párizs, Rue de la Bûcherie 37, az 5. kerületben, a Szajna jobb partján. A világ 10 legszebb könyvesboltja között nyilvántartott üzlet ablakaiból éppen rálátni a Notre – Dame-ra. A Shakespeare and Co. Az elmúlt évtizedekben készült dokumentumfilmeknek köszönhetően nem egyszerűen egy kétemeletes könyvesbolt, hanem intézmény. Többezer kötet között bolyonghatnak a turisták, a diákok és a helybéliek is látogatják, mert a hely szelleme mit sem változott 1919 óta. Kevesen tudják, hogy első tulajdonosa Sylvia Beach, saját irodalmi ízlése szerint működtette az üzletet, nagy sikerrel; hiszen a világon elsőként adta ki James Joyce: Ulysses című regényét (1922) és gyakran betértek hozzá a Lost Generation tagjai (Ernest Hemingway, Francis Scott Fitzgerald, Marianne Moore, Gertrude Stein). A II. Világháborúig Párizs szellemi – irodalmi életének központjaként működött a Shakespeare and Co; 1941-ben Sylvia Beach menekülni kényszerült és bezárta az üzletet. Pár évvel később George Whitman bostoni könyvkereskedő Párizsba költözött azzal a céllal, hogy eladja a könyveket és szállodává alakítja az ingatlant. De a mágikus hely őt is megigézte és Le Mistral néven újra megnyitotta a könyvesboltot. Withmann jóbarátja , Lawrence Durell (A Halottak Könyve, Alexandriai Négyes, Akkor, egyébként Gerald Durell bátyja) később felkereste Sylvia Beacht és engedélyt kért az eredeti név használatára. Ekkorra már beszállt az üzletbe Whitman egyetlen leánya Sylvia is, aki nagyon jól kezelte extrovertált apja szokásait. A legenda szerint Whitman nem ritkán pizsamában szolgálta ki a vevőket, hiszen a reggeli kávé és újságolvasás miatt “elfelejtett” felöltözni. Anais Nin, Henry Miller és Lawrence Durell is évekig úgy ragadt nála, hogy eredetileg csak egy – két éjszakára kértek szállást Rue de la Bûcherie 37-ben, de Sylvia szinte érezte, milyen jót tesz az üzletnek az írók, költők jelenléte. Mindennapossá váltak az író-olvasó találkozók, nőtt a forgalom, ennek ellenére megmaradt kultikus helynek a Shakespeare and Co.
2003-ig nem volt se telefon, se számítógép, se internet a boltban, de mára (jól elrejtve) minden technikai eszköz rendelkezésre áll. Öt alkalmazott dolgozik az üzletben, a könyvtárosi munka mellett minden hétfőn előadást szerveznek, kétévente fesztivált (www.festivalandco.com) és egyáltalán nem aggódnak az online értékesítés betörése miatt. Szerintük a mítosz, a szelíd múlt iránt akkor is megmarad az érdeklődés, ha a környékbeli éttermekben folyik az alkohol, mert a duhaj világban kell, hogy legyen egy csendes hely, ahol megpihenhetünk. http://www.shakespeareandcompany.com/ Shakespeare and Co. (Fotó: 2009 – Remous)
