Ha Pannonhalma, akkor elsősorban Főapátság, de hallottál már a pannonhalmi levenduláról és kakukkfűről, a borról és a Bencés meggylikőrről? Győri főiskolás éveim idején jártam utoljára Pannonhalmán. Akárhogyan is szépítem, azóta eltelt másfél évtized. Távolról úgy tűnik, hogy semmit sem változott a főapátság, ugyanolyan fenségesen ül a dombtetőn és uralja a vidéket, mint régen. A könyvtárban is megállt az idő. A könyvek hiába sóhajtanak olvasók után, csak távolról lehet rájuk egy-egy vágyakozó pillantást vetni. A könyvtár mégis ugyanolyan szent és ünnepélyes, mint a bazilika. Az is elég, ha megállok a közepén és becsukom a szemem. A főapátság kapuin belüli apró “város”, az épületek és a szűk, macskaköves utcácskák csendesek – legalábbis, amikor én arra járok -, és hallani vélem a szerzetes imájának moraját és halk lépteinek neszét. Spirituális hely, ehhez nem fér kétség, de a kupola tetején látható kereszt miatt, ugyanúgy görcsbe rándul a gyomrom, mint vasárnapi mise előtt a nagymamám mellett, aki csak rám nézett és tudtam, nem lehet forgolódni, nézelődni, csak lehajtott fejjel ülni. Pannonhalma azonban nem egy “elefántcsonttornyába zárkózott” régi kövület. Értékeit megtartva, reagál a 21. századra. A vallásos ünnepélyességet és befelé fordulást képes ötvözni a modern, világi építészettel valamint a levendula- és kakukkfűmezőkkel, szőlőskerttel. A Viator apátsági étterem és borbár óriási üvegfelülete, hipermodern külső és belső világa kellemes ellenpólusa a több évszázados monostori épületeknek. A letisztult formavilág valamint a kiváló minőségű ételek és borok kiszakítanak a mindennapok taposómalmából. Itt nem kell sietni, nincs stressz, csak finom falatok és végtelen nyugalom, a szem pedig kinyújtózhat a főapátság lábánál elterülő vidéken. Ugyanilyen varázslatos az arborétum és gyógynövénykert. Már a szerzetesek is gyűjtöttek és neveltek a gyógyításhoz szükséges növényeket és tudatosan alakították a monostor környezetét. A Gyógynövényház és Lepárlóépület csak ezt a hagyományt vitte tovább. A gyógynövénykertben francia és angol levendulák nőnek tömött sorokban, valamint különleges és hétköznapi gyógy- és fűszernövények. A növényekből készül likőr, tea és szappan is, de préselés után képeslap is. A “szemközti” dobon pedig a pincészet kapott helyett. Az első hóra váró, téli borongós csupaszságban nem a legszebb arcát mutatja Pannonhalma, azonban a csendesség és a tavasszal újjászülető természet ígérete méltó kulisszája a monostornak és környékének.
