Tulajdonképpen jópofa volt az egész, mert eleredt az eső, és senki nem ment haza egy röpke zápor miatt. Én szeretem az esőt. Az eső hangját, illatát, csiklandját… eszembe juttatja, hogyan folyik le nyáron az őszibaracklé a könyökömig, vagy az izzadság hogyan csurog a halántékomon majd a fülem mögött futás közben,… és még számtalan érzetet kelt. Az esőben mindig találok egy tiszta gondolatot.
Nem vagyok Pavlov kutyája, tehát csak ezért nem áztatom magam, de ha úgy alakul nem feltétlenül menekülök eresz alá… De nem az esőről akartam írni, hanem a Múzeumok éjszakájáról és az éjszakai Rodin-kertről. ( Az az igazság, hogy akkora tömeg volt, hogy a kastélyba már kedvem se volt bemenni.) A látogatók , apró szentjános-bogarakként keringtek a rózsillatú angolkertben. Igen, ez egy reklámfogás: az Energizer fejlámpát osztogatott a belépőknek. Így az esernyőfelhők alatt még színesebbek lettek a fények, mulatságosabb lett a hangulat. A szobrokat pedig nem tudom megunni… A Gondolkodó alulról megvilágítva a szakadó esőben egyszerűen lenyűgöz. Mindig. Nem írok művészeti szakszavakkal pontos elemzést, mert az tényleg benne van az útikönyvekben. Tényleg meg kell nézni élőben. S aki, teheti az összes Callais-i polgárokat (ha jól tudom három van belőle). Mellettem egy nénikét annyira megbabonázta, hogy leült a padra, esernyő nélkül. Búbjára húzta a kapucnit és ült, nézte. Vagy az Ugolin előtt Ugolin della Gherardesca, zsarnok a 13. században, csapdába kerül, majd a dantei történet elkárhoztatott, vagy a Pokol kapujában állni esőben is megrázó. Egyébként itt (hátha valaki az otthoni döntéshozók közül is olvassa) a kulturális politika részeként idén májustól, 24 éves korra emelték a térítésmentes látogatók körét az állami fenntartású intézményekben. Ennek előzménye, hogy korábban 11 éves korig ingyenes volt a múzeumi belépés, 18éves korig gyermekjegyet, azt követően felnőtt belépőt kellett váltani. Azonban egy felmérés eredményeként kimutatták, hogy éppen a fiatal felnőttek (akik a gyermeknevelés rejtelmei előtt /is/ állnak) ritkán, vagy egyáltalán nem jártak rendszeresen múzeumba. Márpedig az ő feladatuk (is) a jövő nemzedékének kulturális nevelése , tehát a “politika- a maga részéről – mindent megtett”. Szerintem jó döntés volt. Musée Rodin Éjszaka a Rodin-kertben (2009 – Remous)
