Minden üvegben van egy csipetnyi titok

Fragonard Parfüm Múzeuma bepillantást enged a kémia világába, de mint fogalmaz: ” minden üvegben van egy csipetnyi titok”.

A parfüm történetének kevés köze van a filmhez (Parfüm: Egy gyilkos története), de azért érdemes megnézni, hogy Franciaország, mint parfüm-nagyhatalom honnan indult. A film az 1760-as években játszódik, a valóságban ennél korábbi gyökerei vannak az illatosításnak. Latinul per fumum, azaz füstön át; a mirha és a tömjén füstölésére, vagyis a gyászszertartásokra, a bebalzsamozásra utal. Tehát az emberiséggel egyidős iparágat vallási céllal alapították: Egyiptomban. Többnyire a gyanta használatát jelentette, mert a füvek, virágok illatanyagát – ekkoriban még nem tudták kivonni, de el tudták füstölni. Idővel kenőcs, – vagy olajalapú illatosítót készítettek, hiszen a halál után bomlásnak indult test szagát kívánták elnyomni. Ez a legérdekesebb. Ki elől? A halott légutai elől, ami ugye éppen bomlófélben volt… De már ekkoriban megkülönböztettek illatokat, mert a vallási kegyszerek mellett használtak orvosi célú és a férfi – nő kapcsolatra hatással lévő “csábító” illatosítókat is, hiszen a Római Birodalomból egyre több alapanyag érkezett Alexandriába. A parfümök tökéletesítése és a mediterrán térségben való elterjesztése a görögöknek köszönhető. A testkultusz, a higiénia, a férfi és a női test kiemelkedő fontosságú volt a klasszikus Görög Birodalomban, amely órási tengeri kereskedelme folytán az alapanyagokra is szert tett. A krétaiak és a főniciaiak Kelet – Afrikából szállították az egzotikus növényeket, tehát ütemesen bővült az illatosításra szánt kencék kínálata is. És erre már beugrik középiskolai tanulmányaimból: a parfümnek a görög mitológiában is szerepe van, hiszen hitük szerint csatában, a katonák és az istenek közötti kapcsolatot az illat jelentette. Vagy Apolló és Jácint sztorija . A két jóbarát éppen diszkoszvetéssel múlatta az időt, amikor Zephyrus féltékenységében szelet rendelt a diszkosz alá, ami fejbe vágta Jácintot és a helyszínen meghalt. Apolló a barátja emlékére vérével öntözött jácintokat termesztett, hogy örökké illatozzanak az elhunyt emlékére. Ennek az illatvilágnak adott a barbarizmus és a kereszténység! A puritánságba nem fért bele eme luxus, de Marco Polo felfedezései és Velence virágkora újra előtérbe helyezi , immár az aromás növényekből való illatosítók készítését. A reneszánsz korban a cél : a ” víz szagának eltüntetése”, ekkor már pézsmát, jázmint, borostyánt használnak a gyártásban. És az őrület Toszkánában tör ki, amikor Medici Katalin illatos kesztyűt hord. (Cél: a cserzési tökéletlenségből fakadó szag eltüntetése). 1656-ban Franciaországban, Gantier (eredetileg kémikus) parfümgyártó vállalatot alapít, melyet XIV. Lajos megvásárol, és monopóliumot szerez a gyógyszer és drogéria iparággal közösen. És a technológiai fejlesztéssel együtt számtalan növény kerül üvegcsébe, sőt ekkor merül fel először az állati illatok konzerválása. (Például a hódzsír alkalmazása.) A felvilágosodás idejére, a 18. században már megjelennek mindazok az illatszerek, amelyeket ma használunk. Bőrápolókkal, szagosítókkal, kencékkel-ficékkel, de az áttörést és a tömegtermelést a 19. században érik el a vegyipar fejlődése, a demokratizálódás, a technológiai fejlesztés hatására. A párizsi Fragonard Parfüm Múzeumban a lepárlás (desztillációkor a vízgőzben kötődnek az illatmolekulák), az extrahálás ( az illékony oldószerek zsírokban való megkötése), és az áztatás során nyert illatanyagot is megszagolhatjuk, a relikviákon keresztül bepillantást engednek a gyártás menetébe. Fragonard 1926-ban alapította cégét, Grasse városban ma is látogatható az üzem és kiállítás. Kínálata, – a parfümökön és a kölnivizeken kívül- kibővült testápolóval, szappannal, ruha, – és levegőillatosítóval. A 4 illatcsaládon kívül (naturális, gyümölcsös, virágos és a keleti bódulat) ebben az évben a rózsa jegyében gyárt termékeket. Mi a különbség a márkás ( többségében híres divattervezők nevével fémjelzett) parfümök és ezek között? ( pl: www.firstluxe.com/redaction/le-maitre-es-parfums) Fragonard és a hozzá hasonló parfümkészítő mesterek csak természetes, növényi alapanyagokat használnak fel a kreátumaikhoz, míg a tömegtermelésre szánt és tökéletes reklámkampányokkal hirdetett termékek szintetikusan előállított elemek keveréke. www.fragonard.com Fotó: Remous, 2009