Lucca még mindig a világ egyik legvarázslatosabb helye

Luccában már jártam. Luccába visszavágytam, visszamentünk, és bármikor újra visszamennék.

Kirándulás Luccában

Hetekig tervezgettem az őszi utazást, de nem mertem Luccáról álmodni, még úgy sem, hogy az egyik kedvenc városom és amióta ott jártam, visszavágytam. Egyik reggel viszont úgy ébredtünk Portovenerében, hogy La Spezia helyett mi Luccáig fogunk autózni, közben pedig megmutatjuk a gyerekeknek a Pisai ferde tornyot (Torre pendente di Pisa).

Pisáról nem tudok sokat mesélni, mert ahányszor jártam ott – kétszer -, mindig ugyanolyan volt. Elegáns, bazári és nagyon népszerű. Most is csak letudtuk a kötelező kört, már mentünk is tovább. Semmi se marasztalt, de hosszú azoknak a sora, ami riasztott.

Lucca is úgy fogadott, ahogyan emlékeztem rá. Hatalmas fákkal a városfalon és olyan varázslattal, amelyet nem tudok sem megfejteni, sem megmagyarázni.

 

A szűk utcák, a házfalakban a téglák, de még a fények játéka is régi ismerősként köszöntek rám, mintha múltunk egy jelentős darabja közös lenne. 

Ugyanazokon az utcákon sétáltunk, mint tizenkét évvel ezelőtt, csak most nem ketten voltunk, hanem négyen, és a város “változatlansága” mellett a mi változásaink boldog elégedettséggel töltöttek el.

Tulajdonképpen semmilyen nagy vagy különleges dolgot nem csináltunk, egyszerűen csak sétáltunk, nézelődtünk, és minden pólusomat átjárta a város.

 

 

 

Persze, mint minden rendes turista, mi is megmásztuk a Guinigi toronyot (Torre Guinigi) és hosszan időztünk a fák alatt és gyönyörködtünk a kilátásban.

 

 

 

 

 

 

Azt csak itthon vettem észere, hogy a Torre Guinigi-ból készült képen a Piazza dell’Anfiteatro-nak éppen az a része látszik, amit később az ovális téren állva is lefotóztam.

 

 

Azt hittem, ha egyszer visszatérek Luccába, oszlik a varázslat és kiábrándulok. De Lucca továbbra is szerelem és még mindig visszavágyom.

Ui1: Bolyongásunk során találtunk egy kis szatócsboltot, és ott találtuk meg a Kaimano késeket, amiket az első naptól kerestünk. Egyszerű kések ezek, műanyag nyéllel, de jó egyensúllyal és remek éllel. Ha a kezembe fogom ezeket a késeket, Lucca is felragyog bennem, és ez elég sokszor megesik, mert ezek a késeket használom a legszívesebben.

Ui2:Felejthetetlen még a Pasticceria Stella (Via Pisana 50., Lucca)és a csokis-vaníliás millefoglie, ami maga volt a tökély: a tészta könnyű és ropogós volt, a krémek pedig zseniálisan finomak.