Playa del Golfet-et csak szeretni lehet a rózsaszínes hangulatával, de L’Estartit, ami most egy szellemváros, újra és újra lenyűgöz a tengerpartjával, a kincseivel.
2023. december 28. (csütörtök), L’Estartit
Még mindig végtelen szombatok követik egymást. Reggelire megkóstoltam a matót eukaliptusz mézzel. Nekem bejött. Az almáról, a narancsról és a mandarinról (meg a paradicsomról, a citromról, az avokádóró, a zöldbabról, a paprikáról, a datolyaszilváról) továbbra is felsőfokú, már-már elhasznált jelzőim vannak. Minden illatos, aromás, ízorgia.
Zs. paellát főzött. Otthon is isteni paellákat készít, de itt megfőzte a tökéleteset.
Délután Danival ismét lementünk a partra hintázni. Ma felhősebb nap volt, kellett a kabát, de a színek most is káprázatosak voltak. Sétáltunk a védett dűnék között is két hintázás között.
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille (A hegytetőn ott a vár, ami ránk vár.)
Este, amikor a kanapén ültem és olvastam, jobb oldalamon Dani a Harry Potter 4. könyvét olvasta, Zsombi animét nézett, tökéletesnek éreztem a pillanatot, amely órákig tartott.
2023. december 29. (péntek), L’Estartit
Későn keltünk, borult volt az ég. Úgy döntöttünk, hogy a vár ma nem ránk vár, inkább elautóztunk Llafranc-ba, majd onnan a tengerparti úton Calella de Palafrugell-en keresztül elsétáltunk Playa del Golfet-hez. Bár akad benne rengeteg lépcső, az út mindenhol könnyen járható. Az élmény és a látvány felejthetetlen. (Végig a tengerparton haladt az út. Először Passeig de Xavier Miserachs mentünk, majd át a városon, végül a Camí de Ronda de Calella al Golfet-en.)
Babarózsaszín és babakék kövek, vadregényes tengerpart sziklákkal, fenyőkkel, már-már hihetetlenül szép.
Llafranc – Fotó: Myreille
Llafranc – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Playa del Golfet – Fotó: Myreille
Calella de Palafrugell – Fotó: Myreille
Este Zs. garnélás-spenótos tésztát készített. Vacsora után Danival kimentünk a partra hintázni.
2023. december 30. (szombat), L’Estartit
Vészesen fogynak a napok. Egy hét múlva már otthon leszünk. Mára terveztük a várat, de miattam elhalasztottuk. Ezeken az első napokon mindig gyenge vagyok, az a hegy pedig a legjobb formámban is megremegteti a lábam.
Délben elindultunk a fiúkkal sétálni, majd elértem a telelés mélypontját, hangosan zokogtam a kanapén.
Miután mindenki, akinek szüksége volt rá (Dani és én), kibőgte magát, újra elindultunk, immáron négyen.
Könnyű sétát terveztem: elmegyünk a Ter torkoltához (La Gola del Ter) és vissza. L’Estratitban még kikövezett volt az út, majd több száz méteren gyalogoltunk a homokban a védett dűnék és a partot ostromló tenger között. A napsütés és a szombat ellenére meglehetősen kevesen voltak a parton, fújt a szél és vadregényes volt a part. Éppen erre vágytam. (Nyáron is ez lenne a kedvenc strandom, nem számít, hogy mennyit kell gyalogolni érte.)
A torkolat másként fenséges és lenyűgöző, mint a tenger, de egyértelműen megérdemli ezt a jelzőt.
A tenger felett sirályok repültek, a folyóban kacsák úszkáltak.
Visszafelé a természeti park útjain sétáltunk. A táj az arany, a mélyvörös és a barna különböző árnyalataiban izzott.
Könnyű séta gyanánt megint a lábunkba tettünk 11 ezer lépést.
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille (Az a kis négyzet a hegytetőn, az a vár, ami ránk vár.)
Erősen ráfüggtem az endíviára. Nyersen, hummusszal a kedvencem.
Az időjárás is tökéletes: nappal 15-18 fok, pulcsis, pólós idő, pedig december van. Nekem való idő! (Reggel azért felvettünk a kabátot, mert a Lidlben mindig hideg van. Nem fűtenek. A nyaralóban kell a fűtés, főleg este.)
![Hétvégi képtár [5.]: Egy nap Velencében](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2017/05/venice000-1-150x150.jpg)
