20 éve kopogtatja a villanypóznát egy fakopáncs. Eddig azt hittem, hogy rovarokat, lárvákat keres, ma viszont meg kellett ismernem egy óriási diótörőt. Néha – főleg hajnalban – az idegeimre ment, de azóta kedvelem a fakopáncsot, amióta először meghallottam kopogtatni a ház előtti fa villanypóznán. Húsz éve hallgatom, ha a szobámban alszom anyuéknál, hogy kitartóan veri az ütemet. Talán Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) lehet… Ma egészen véletlenül vettem észre, hogy a csőrében egy dióval érkezett az oszlophoz. Szemérmetlen kukkolóvá váltam, sőt, még fotóztam is. A fakopáncs a diót beillesztette a pózna hasadékába, majd feltörte és kikaparta a belsejét. Azt hiszem, ezt nevezik eszközhasználatnak. Amatőr ornitológus énem örömtáncot járt, és kiderült, amit én eddig lámpaoszlopnak gondoltam tulajdonképpen egy óriási diótörő vagy diósatu.
A történet szereplői: a lámpaoszlop, a fakopáncs és én (Fotó: Myreille)
Néha visszanéz és nem egyértelmű, hogy ki figyel kit. (Fotó: Myreille)
A hasadékban ott a feltört dió. (Fotó: Myreille)
Az etikett szerint így eszik a fakopáncsok a diót. Még hogy csak az ember zseniális. (Fotó: Myreille)
Éberség ebéd közben is (Fotó: Myreille)
Azok a karmok, az a csőr. Nem lennék dió. (Fotó: Myreille)
