Camogli színes, bájos, felejthetetlen. Örökre befészkelte magát a szívembe még akkor is, ha két nap alatt tökéletesen fel lehet fedezni.
2023. december 17., vasárnap, Camogli, Olaszország
Babarózsaszín, babakék és a legszebb kékesszükre színekben nyújtózik el a reggel a tenger felett. (A völgyben rózsaszín, sárga és sárga-rózsaszín csíkos házak a fenyőzöldek és az olívafák szürkésszöldje között.) Távol havas hegycsúcsok is látszanak (és ahogy egyre magasabbra emelkedik a nap, egyre inkább narancsosnak, rózsaszínnek tűnnek), előttem az utcán egy Piaggio áll a jellegzetes mandulafenyők (Pinus pineák) és lámpák sormintája alatt. Már-már hihetetlenül meseszerű, akár csak tegnap este a Hold sarlója, amely úgy lebegett a tenger felett, mintha mindjárt ringatózna egyet.
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Szombat délután már Olaszországban vásároltunk panattonét és Settembrinit vacsorára, reggelire. Ajándékba kaptunk 2 cserép, gyönyörű mikulásvirágot. A férjemnek teljesen igaza volt – mi a francot kezdünk velük ennyi csomag mellett –, de egyszerűen nem tudtam nemet mondani rájuk. Az álomkarácsonyom mindenképpen tele van mikulásvirággal. Szóval most két mikulásvirágot is próbálok életben tartani, illetve kitárt szívvel elajándékozni annak, aki majd takarítani jön a szállásra, miután mi elmentünk.
Találtam málnás-csokis teát (L’Angelica Cacao Lampone & Vaniglia), teljesen belebolondultam. Persze, vettünk Stracchino-t is (még mindig imádom), valamint Pan di Stelle-t is.
Vasárnap reggel lesétáltunk Camogli tengerparti részére. Életem legjobb (na jó, az egyik legjobb) tejeskávéját ittam a kikötőben a Locanda I Tre Merli-ben, majd sétálgattunk és üldögéltünk a parton, nézelődtünk – Camogli színes, bájos – ráadásul 13 fok volt, napsütés, enyhe szellő. Pulcsira, pólóra kellett vetkőzni, olyan meleg volt. Éppen nekem való idő.
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Turista alig volt a városban, olasz szavak röpködtek. Fritto misto-t és polipsalátát ettünk a tengerparton (a Semmu Friti-ben vettük és levittük a tengerpartra). Végre volt értelme a magunkkal cipelt kabátnak, mert azt terítettük le a kövekre. (Otthon olyan hideg volt, hogy már el is felejtettem, milyen meleg a 13 fok, és az is becsapott, hogy sokan télikabátban, sapkában járkáltak.)
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Majd hegynek fel, ellépcsőztünk a szállásra. Ha nem volt 1000 lépcső akkor egy sem.
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
2023. december. 18., hétfő, Camogli, Olaszország
Több hete tervezgetem ezt az utazást, de reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy nem a kilátóhoz kell mennünk, hanem ahhoz a templomhoz, amelynek tornyát az ablakunkból látom, majd onnan le a tengerpartra.
San Rocco di Camogli – Fotó: Myreille
San Rocco di Camogli tőlünk kényelmes, félórás, lépcsőmentes séta át az egyik hegyről a másikra. Végig az autóút mellett, olykor felfestett járdarésszel. A kilátás vagy lenyűgöző vagy erdei hangulatú. Mivel tél van és hétfő, alig volt forgalom. A nap viszont sütött és 15 fok volt.
Punta Chiappa – Fotó: Myreille
San Rocco di Camogliban a Via Mortola-n indultunk el a tenger felé, még mindeg kényelmes séta, majd a Via San Nicolonál elkezdődött a lépcső. Először lelépcsőztünk a San Nicolo di Capodimonte-hoz, majd az “alsó” turistaúton lépcsőztünk a tengerhez. Dani számolta: összesen 1198 lépcső volt, mire elértük a Punta Chiappa-t.
Punta Chiappa – Fotó: Myreille
Végül Punta Chiappa-t meg se néztem, mert lefoglalt a tenger, a hullámzás, a napsütés és a kövek.
Punta Chiappa – Fotó: Myreille
Visszafelé a Punta Chiappa és a templom között a felső, vadregényesebb úton jöttünk, ami ráadásul 400 lépcsőfokkal kevesebb is volt. (Minden lépcsőmentes szakaszért végtelen hálás voltam.)
Miközben hazafelé sétáltunk, a távolban San Rocco di Camogli és Camogli tengerpartja a legszebb, aranyos napsugárban ragyogó arcát mutatta. (Kellene itt venni egy házat és itt élni, amikor öreg leszek.)
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
Camogli beleillik a Cinque Terre színes, vibráló városainak sorába és nekem igen kedves lett. Talán azért, mert a nagy kaland része volt, vagy azért, mert közeledett a karácsony.
Camogli, Olaszország – Fotó: Myreille
2023. december 19., kedd, L’Estartit, Spanyolország
A nagy terv, hogy Spanyolországban töltjük a karácsonyi szünetet. Mivel autóval jöttünk (szombaton indultunk), megálltunk Camogliban pár napra. Este érkeztünk meg L’Estartit-ban. Tele vagyok tervekkel.
L’Estartit, Spanyolország – Fotó: Myreille
