Egészen rövid az út a fekete, homokos tengerparttól, a nyárból, a felhők lábához, a télbe, a Teide csúcsára. Útközben pedig ott a marsbéli táj. A Kanári-szigetek – nem a kanári madárról, hanem egy nagytestű, már kihalt kutyáról (latinul cane-ról) kapta a nevét – 7 nagy és 6 kisebb szigetből álló csoport az Atlanti-óceánban. Legnagyobb szigete Tenerife. A szigetcsoport közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag viszont Afrikához tartozik. Valamennyi sziget vulkanikus eredetű, ezért a tengerpartokat fekete homok borítja. Kivéve ott, ahol a turistacsalogatónak a Szaharából hoztak homokot. Tenerifén egész évben kellemes, nyárias az idő, a part zsizseg, a sziget belseje azonban kihaltabb, kopárabb, bár még a gaz is egzotikus. A kellemes klíma mellett a sziget második jellegzetessége a Pico del Teide, a Kanári-szigetek és egész Spanyolország legmagasabb pontja. 3 718 méter (egészen pontosan 3 717,98 m) magas, csúcsát a téli hónapokban hó borítja és szinte a sziget minden pontjáról látható. A parttól a felvonóig igen színes az út: zöld kertek, kaktuszligetek és elképesztő pozsgások között, majd fenyvesen át vezet a kanyargós út – ez már a Parque Nacional del Teide (Teide Nemzeti Park), amely a világörökség része -, majd marsbéli táj következik. Óriási és különleges alakú lávamezők sziklái a vöröstől a bézsen át a barnáig mindenféle színt mutatnak. Nem a mátrixban van a hiba, ha ismerősnek tűnik, anno igen sok westernt forgattak itt… A felvonó 2200 méterre visz fel, onnan pedig három útvonalon lehet bejárni a hegyet. 3 555 m-ig bárki felmehet, azonban a csúcsra tartó út bejárása engedélyhez kötött, amit szigorúan ellenőriznek. Az engedélyt Santa Cruz-ba a Calle Emilio Calzadilla 5-ös számú ház 4. emeletén lehet kiváltani, 2004-ben elég volt egy másolat az útlevélről és megvolt az engedély a Teide meghódítására, azóta online is be lehet jelentkezni. A csúcs meghódításához nem szükséges speciális ismeret, kialakított gyalogúton, lépcsőkön lehet felmenni, sőt a havas zónát is járhatóra tisztítják. Ilyen magasan jóval hidegebb van, mint a parton – azaz kell egy pulóver – és a levegő is ritkább. A hegy tetején a kénes, sárgás füst szúrja az orrot, de a látvány elképesztő: a felhők felett járunk, és nehéz eldönteni, az óceánban vagy a felhők között úsznak a szomszédos szigetek, El Hierro és La Gomera. Tenerifén a legnagyobb élményt a Teide jelentette, de minden napra akadt program: Santa Cruz-ban kevés a régi ház, viszont azok gyönyörűek és a kalózok régi gazdagságát idézi. A parkok a fikuszokkal és pálmákkal egészen különlegesek. La Orotava hangulatos kisváros és a sziget hányattatásait, valamint csatározásait itt élte túl egy 1590-ben épített ház, illetve a homlokzaton található fa erkély. A város különböző pontjairól gyönyörű a Puerto de la Cruz-i kikötő látképe. Barraneo del Infierno (Pokol Kanyon) az útikönyv szerint kopár sziklaszurdok. A kanyon bejárata Adeje-ben van és érdemes korán érkezni, mert csak korlátozott számú látogatót engednek be egy nap. Minden híreszteléssel ellentétben a növényzet nem hogy kopárabb, hanem a kanyon belseje felé egyre bujább. Elképesztő formájú sziklaóriások között vezet az ösvény, kanyarog a folyó, és a kanyon végén két hatalmas vízesésnél lehet erőt gyűjteni a visszaútra. La Gomera szomszédos sziget, amely a gyakori esők miatt hihetetlen zöld. Igazi kuriózum az Erika-erdő. A teraszos megművelésű földeken egymást érik a banánültetvények. Mivel a sziget felszínét hegyek és mély völgyek szabdalják a helyi pásztorok a kommunikációra a silbót, a füttynyelvet használják. A helyiek állítása szerint mindenki érti, és a lakosság negyede “beszéli”, azaz fütyüli is.
