1789. július 14-én a Bastille elfoglalásával és lerombolásával valamint az asztalosok, Saint – Antoine-ban (Párizs külváros) kezdeményezett felkelésével vette kezdetét a Nagy Francia Forradalom. 1793-94-ben a Párizsi Kommün irányította Franciaországot, meglehetősen radikális eszközökkel, hiszen mindennapossá váltak a kivégzések. – Ennyit röviden, mert a történelemkönyvek úgyis pontosan, részletesen taglalják a legfontosabb tudnivalókat. Megkérdőjelezhetetlen a forradalom jelentősége és Európára tett hatása. Ennek ellenére az egyik kékvérű ismerősöm, – akinek felmenői között az egykori arisztokrácia nagyjait tartják számon – egy vacsoraasztalnál foghegyről megjegyezte, amikor a történelem ezen korszakáról beszéltünk: “Mi történt? Hát a “racailles” (a társadalom peremén élők, hajléktalanok, csőcselék; pejoratív szóhasználatban) elfoglalta az országot. Egyszerűen helyett cserélt a hatalomban a burzsoázia és a legalja nép.” Július 14-e a franciák legfontosabb nemzeti ünnepe; a köztársaság és a nép nevében elkövetett kivégzések feledésbe merültek. Ma a katonai ceremóniát, a pompát és az útlezárásokat jelenti. Antimilitáris, megrögzött pacifistaként néztem a felvonulást és elgondolkodtam: Mit jelképez? Mi ez? Erődemonstráció? Turistalátványosság? Mindenesetre szórakoztató. Békeidőben. Lehunytam a szemem, és egy szempillantás alatt 3000 kilométert utaztam. Megjelent a Vörös tér, háttérben a Kreml-t is láttam a Champs – Elysee-n, a tribünön vastagszemöldökkel Brezsnyev integetett valamelyik november 7-én. Békeidőben. Kinyitottam a szemem és egy tankszerűség tetejéről frissen vasalt, roppant elegáns díszegyenruhában a fényképezőgép lencséjébe mosolygott egy tiszt. Egy vonzó férfi, akiből tetőtől – talpig áradt a nyugalom. Békeidőben. Katonai parádé 2009. július 14-én Párizsban meg két meglepetés. (Fotó: Remous)
