Ha a XIX. században lett volna lakberendezési magazin, a Jókai-villa megérdemelt volna egy címlapot. Időutazás az emlékházban. A ház előtt 150 éves császárfa áll. Paulownia tomentosa. Gyors növekedésű fa, de Jókai is látta, igaz csemetének. Az ajtó mellett táskák, mintha most érkezett volna meg a család, beljebb, az étkezőasztalon friss sárgabarack, a gyerekszobában a sarokban egy csokor kerti virág, a földön szétszórt játékok. Jaj, a terepasztalon a mágneses hajókat fémpálcával mozgatni lehet. Minden élő, a konyhaablakban rozmaring és snidling, mintha a család, csupán a tréfa kedvéért, elbújt volna a spájzban, és bármikor előbukkanhatnának, hogy most már elég a játékból, meg kell beszélni a mai menüt. A padlón diszkrét csík jelzi, eddig és ne tovább, kedves látogató, a hívogató kanapé nem a barátodé, hanem a múzeumé. A bejárat jobb oldalán információs pult, az ablakpárkány zugában méternyi, egységesen kötött Jókai-sorozat. Jókai-villa. Emlékház. Jókai húsz nyarat töltött Balatonfüreden ebben a villában és a szóbeszéd szerint úszni nem tanult meg soha. De szeretett hajókázni, távcsővel a csillagokat figyelni, kertészkedni – híres rózsáit maga oltotta, szemezte -, pasziánszozni és sok időt töltött az íróasztala mögött. A villában egyedül a dolgozószoba hirdeti, itt megbecsült író töltötte nyári napjait. Az íróasztal körül Az arany ember szereplői “állnak” – a villa többek között arról híres, hogy Jókai itt fejezte be ezt a regényét -, mint végtelen türelmű szellemalakok, de ők nemcsak a műnek állítanak emléket, hanem a régmúltban itt élt embereknek is. Jókai regényének szereplőit valós személyek után formálta. Bár a villa korhű berendezése nem egyezik meg Jókai villájával, hiszen az író hagyatékából csak pár bútor maradt, de nagyon hasonló. A XIX. században ilyen enteriőrben éltek a tehetősebb emberek. Jókai felesége, Laborfalvi Róza halála után eladta a villát.
