Irány a Birtok! – Vendégségben Piszkénél

A Birtokos eset blog akkor is a kedvencem lenne, ha Piszkét nem ismerném. De ismerem és meglátogattam. Érzelmes és képes riport. 10 éve ismerem, az egyik legjobb barátnőm és cinkosom. Emlékszem, milyen volt, amikor először találkoztunk, és emlékszem arra is, amikor először mesélt a Birtokról. Nem tudok elfogultság nélkül beszélni róla, de állítom, hogy mindennemű elfogultság nélkül is a blogja, a Birtokos eset a világ legjobb olvasmánya. Néhány napja meglátogattam és vittem a fényképezőgépemet is, hogy megmutassam, én milyennek látom a Birtokot. A verandán beszélgetéssel töltött időt nem fotóztam, azon kívül mindent: az apró részleteket, amelyek annyira jellemzőek rá, a birtok szépségét, a Főkutyát, aki simán ráül a lábamra, hogy őrizzen, és a rozsdafarkúakat, amelyek éppen a kicsiket etették az istállóban. A kert végtelen mennyiségű fotótémát kínált, de besegített az ebédhez is – régóta ígért nekem tabbouleh-t -, sőt, nélküle nem jöhetett volna létre a mojito sem. Csináltunk nőies csacskaságokat – erről mesélek még – és pokrócba burkolózva a csillagok alatt beszélgettünk hajnalig.

Olvassátok ti is Piszkét a Birtokról! (Bónusz, hogy nem csak nálam volt fényképezőgép, így magam is fotózott lettem…)