A Blahán a villamosmegállóból milliószor nézegettem a Nemzeti Szálló homlokzatát és próbáltam kitalálni a múltját és a jelenét. Mindkettő hihetetlen. Ahogyan egy 117 éves épületnél lenni szokott, a Hotel Nemzeti Budapest, vagy leánykori nevén a Nemzeti Szálló múltja ugyanolyan gazdag, mint a homlokzat díszei. 1896-ban Rémi Róbert, neves pesti vendéglősdinasztia tagja, Rémi szálló néven indította útjára a szállodát. A Schannen Ernő építész által tervezett, eklektikus stílusú épület az 1900-as évek elején a művészi világ kulturális központja és a művészek kedvenc találkozóhelye volt. A körúti hoteltől a Rémi család 1929-ben vált meg. A Nemzeti Színház közelsége miatt, ekkor kapta meg a szálloda a Hotel Nemzeti nevet. A Hotel Nemzetinek már a nyitás évében számos előkelő vendége volt. Itt szállt meg a svéd királynő, a belga herceg a feleségével, Ward Klárával, Rigó Jancsi, Jászai Mari, Bajor Gizi és a legendás színésznő, Blaha Lujza, akinek emlékét a szállodában található bronz szobor őrzi.
A szálloda teljes körű felújítást követően 2012 decemberében nyitott meg újra az Accor Csoport felső kategóriás MGallery márkájának első magyarországi tagjaként. A szálloda 80 szobája egyaránt magán viseli a klasszikus és a modern stílusjegyeket. Régi és új, a 100 éves kovácsolt korlát és a legújabb design bútorok elképesztő elegyet alkotnak. A szálloda minden négyzetcentiméterén érezhető a súlyos és mozgalmas múlt, mégis minden előre mutató, elegáns és inspiráló. A körút forgatagában a szobák fekete és fehér szigetek, elegáns menedékek, amelyek folytatják a Nemzeti Szálló hagyományait és művészettel vannak átitatva. Adja magát: ha egy hotel aktív szerepet kíván betölteni a város kulturális és művészeti életében, a közösségi terekben kortárs magyar művészek mutatják be műveiket, de a Hotel Nemzeti Budapest minden részletében – még a fürdőszoba ajtókon is – megjelenik ez a szellemiség. A tapéták szimbolista költemények, a felületek minimalista festmények és és az a bizonyos ajtó egy egész regény.