Ha jelzőket kéne sorolnom a Ruhr-vidék leírásához, a ‘szép’ biztos nem lenne benne az első tízben. Az érdekes viszont igen, és nem feltétlen abban az értelemben, ahogy azt a csúnya nőkre szokták alkalmazni. Mivel lehet rávenni a turistákat arra, hogy egy hajdani német iparvidékre látogassanak, ahol érzésre kicsit még mindig a régi idők szele fúj? Például az egykori ipari létesítmények ötletes újrahasznosításával. A gasometer nem más, mint egy hatalmas gáztartály, az aktív bányászati időkben ezekben figyelt a melléktermékként keletkező több százezer köbméter gáz; a Ruhr-vidéken is akadt belőlük számos. 1988-tól aztán minden szempontból fölöslegessé váltak az óriási hordók, de ahelyett, hogy ledózerolták volna, vagy hagyták volna teljesen lepusztulni, ötletbörzét indítottak a hasznosításukra. És nem mondták, hogy jajj, mekkora hülyeség már vízzel feltölteni egy ekkora monstrumot, hanem fogtak 21 millió liter vizet, a Duisburg-Nord Ladschaftsparkban, belenyomták az egyik ilyen tartályba, elsüllyesztettek benne pár autót, repülőt, hajót és egyéb tereptárgyat, és ilyformán csináltak belőle egy 45 méter átmérőjű, 13 méter mély medencés búvárbázist, azóta pedig a gumiruhás békaemberek látványa is megszokott a környék utcáin. Ennél még nagyobb, 347 ezer köbméteres gasometer van a közeli Oberhausenben: a 117 méter magas és 67 méter átmérőjű tartályból szintekre tagolt kiállítócsarnok és koncertterem lett. 2010 januárjáig állandó programként a Naprendszer csodái, meg régi és új csillagászati-űrkutatási eszközök várják a látogatókat. A kiállítás (szó szerint) legnagyobb attrakciója maga a Hold: még ha tisztában is vagyunk vele, hogy nem az igazit lógatták fel nekünk száz méteres magasságban, akkor is romantikus és döbbenetes nyugalmas élmény elheverészni alatta, megnézni körbe-körbe és még felülről is. Hogy miből készült, azt nem árulták el, de ez sem sajtból van.
