Sokat időzom mostanság régi fényképek, újságok és anyakönyvek társaságában, így különösen jókor talált el az Eltűnt Budapest. Ezeken az utcákon járt az én ükapám is.
Eltűnt Budapest/Forrás: Animatiqua
Korábban már két alkalommal (1. rész és 2. rész) készített rövidfilmet a digitális animációval foglalkozó magyar csapat, amikor életet lehelt Budapest építészeti emlékeibe. Az Animatiqua élettel tölti meg a képeket, többdimenziós mozgóképes jeleneteket formálva belőlük.
Eltűnt Budapest/Forrás: Animatiqua
A film elkészítése körülbelül 600 munkaórát vett igénybe, és mintegy 30 képet dolgoztak fel. Ahol rendelkezésre állt több szögből is felvétel egy épületről, ott segítségül hívták a 3D technológiát. A fák, emberek vagy járművek által kitakart részeket vagy más forrásból pótolták, vagy újra alkották, az ismétlődő mintákra hagyatkozva. A térhatást mozgóképes elemek bevonásával erősítették.
Ebbe a filmbe kizárólag olyan épületek kelnek életre, amik vagy a II. világháborúban, vagy 1956-os forradalom során sérültek meg, majd bontották el őket.
Európa több nagyvárosában – mint Prága, Bécs vagy München – a késői 19. század és a századforduló építészeti minőségei hasonlóak, mint amiket ezen a filmen is láthatunk, de Budapesten sok tűnt el ezekből: részben a háború pusztításai miatt, részben pedig a ’45 utáni „szovjetizációval” összefüggő politikai koncepciók áldozataként – magyarázza Sólymos Sándor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem egykori rektorhelyettese, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jelenlegi szaktörténésze. – Ennek legismertebb és talán legfájóbb példája a régi Nemzeti Színház épülete, aminek a helyén ma is egy idétlen tér van csak, aminek kialakítását annak idején a metróépítéssel magyarázták. A szovjet rezsimnek az útjában volt a nemzet színháza és az a tradíció, amit megtestesített.
Eltűnt Budapest/Forrás: Animatiqua
A képek körülbelül száz évet ölelnek fel, a 19. század derekától egészen a második világháborúig. A képek között feltűnik Zwack József és unokahúga felfrissített fotója is, amint egy kis ligetben pózolnak a kamerának. Látható továbbá a Zwack egykori, az Erzsébet téri Kemnitzer ház Marokkó udvarában lévő italkészítő műhelye és márkaboltja is.
Idén emlékeztünk meg arról, hogy ükapám 200 éve született. Az ő vezetésével lendült fel annyira a cég, hogy kinőtték a belvárosi üzletet, és a Zwacknak most is otthont adó Soroksári úti gyártelepre költöztették a termelést – mesélte Zwack Sándor. – A családi tradíciók miatt egyébként is élénken él az emlékünkben minden felmenőnk, még azok is, akikkel személyesen nyilván nem találkozhattunk. Egy ilyen élethű felvétel, ahol szinte lesétál közénk a képről, még jobban tudatosítja bennünk, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk.
