Genovát nem a szűk sikátorok vagy a látnivalók tették felejthetetlenné, hanem az emberek és a levegőben zsizsegő hangulat. Mint egy hangtalan dallam, amit csak a szívem érez.
Nem akartuk kihajtani magunkat, ezért Spanyolországból hazafelé megálltunk egy napra Genovában. Azért éppen itt, mert az Acquario di Genova jó ötletnek tűnt.
Végül nem volt akkora nagy ötltet. Túl sokan voltak, húzósak voltak a jegyek és valami nyavalyát is összeszedtünk.
Persze, menő, hogy láttunk delfineket (kettő volt), vicces pingvineket és fókákat, a lamantinoknál pedig dúlt a lamúr. (A helyzet egyértelmű volt, bár először nem akartam elhinni, ahogy tényleg éppen kis lamantin gyártásán ügyködnek.) Voltak cápák is, de szerintem a budapesti Tropicarium az alagúttal nagyobb élmény.
De nem így kezdődött a napunk, hanem tejeskávéval, pisztáciás croissant-nal és sétával. Remek jó volt.
Amikor az utazást terveztem, aggódtam, hogyan találjuk majd meg a híres Carruggit, de végül szinte minden sikátorában (vico) többször is jártunk. Ezenkívül beletettünk a lábunkba több száz lépcsőt és a hegytetőről is megnéztük a várost. (Van lift is, mint kiderült, de ha tudtuk volna, akkor is lépcsőzünk. Nálunk ez már hagyomány.)
Genovában a házszámok beszédesek: a lakóházak házszámait feketével, az üzletekét pirossal írják ki.
Megtaláltuk a Cattedrale di San Lorenzo kiskutyáját, betévedtünk (ez nem szófordulat, hanem szó szerint így történt) a Basilica di San Siro-ba, ahol Genovára optimalizált betlehemet is alaposan megnéztük.
Amíg el nem untuk, sorra jártuk a Via Garibaldi palotáinak belső udvarait, majd a pálmafák alatt üldögéltünk a napsütésben a régi kikötőben.
Egészen véletlenül fedeztük fel a Vico dei Droghieri és a Via della Maddalena sarkán a Rosticceria la Maddalena-t. Elképesztő kis üzlet sajtokkal, sonkákkal és helyben készített ételekkel. Egyértelmű volt, itt vesszük a vacsoránkat. Az Acquario után voltunk már és a délutáni nyitás előtt pár perccel értünk vissza az üzlethez. Néhány helyi, idős embert név szerint köszöntöttek, miközben felhúzták a redőnyöket. Amikor beléptünk, akkor tették a pultba a frissen elkészült Melanzane alla parmigiana-t, majd hozták a frissen sült kenyereket. A bácsi olaszul, széles mozdulatokkal elmagyarázta, hogy ő gyúrta kézzel a kenyértésztát. Kóstolót is kaptunk és azonnal vettünk is két bucit. (Azóta is emlegetjük, olyan finom volt.) Egy bucit Dani is kapott ajándékba, pedig nem is vásároltuk halálra magunkat. Szeretem és anyukámra emlékeztetnek azok a vendéglátósok, akik végtelenül kedvesek, minden mozdulatukban ott a szeretet és a figyelmesség. A bácsi arra is figyelt, hogy nem azt a bucit adta nekünk, amiből megkínált bennünket, hanem ugyanabból a sütésből két tökéleteset.
Miközben a szállás felé sétáltunk, megint a Focacceria Titti e Fede (Via Macelli di Soziglia 4R) előtt találtuk magunkat – Genova sokkal kisebb, mint gondoltam – és ha már ott jártunk, újra vettünk focaccia alla genovese-t és néhány szelet pizzát. A focaccia mellé hangos, nevetős, mutogatós olasz nyelvleckét is kaptam. A lábam kisujjától a fejem búbjáig átjárt a dolce vita.
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Városra szabott Betlehem, Basilica di San Siro, Genova – Fotó: Myreille
Basilica di San Siro, Genova – Fotó: Myreille
Basilica di San Siro, Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Paloták udvara a Via Garibaldin/Genova – Fotó: Myreille
Paloták udvara a Via Garibaldin/Genova – Fotó: Myreille
Cattedrale di San Lorenzo kiskutyája/Genova – Fotó: Myreille
Cattedrale di San Lorenzo/Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Acquario di Genova/Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Rosticceria la Maddalena. Ha legközelebb Genovában járok, csak itt fogok enni./Genova – Fotó: Myreille
Genova – Fotó: Myreille
Este “csak” tejért beszaladtunk a sarki kisboltba is, de 3,45 EUR volt a panattone. Két dobozzal vettünk, habár fogalmunk se volt, hogyan pakoljuk be az autóba, mert már idefelé is alig lehetett lecsukni a csomagtartót. (Azért megoldottuk, pedig a reggeli indulásnál, a nyaralás telelés alatt most először, esett az eső.
2024.01.06.
Tegnap érkeztünk haza. Micu örült nekünk, majd bosszúból rácsinált a fehér szőnyegre. Mintha nem lenne elég mosnivaló.
Hazafelé megálltunk Veronában egy rövid pihenőre. Kiderült, hogy az őrült, panattone vásárlós ötlet, tulajdonképpen racionális volt. Nemcsak akciós, hanem semmilyen panattone nem volt. Pizzat ebédeltünk, ami (mint általában Olaszországban) csodásan finom volt. A Primarkban vettünk még néhány ruhát, Danitól kaptam egy Stitch-es hálóinget és mamuszt.
Reménytelenül megpakoltuk az autót, de a goriziai Lidl-ben még megálltunk a kedvenc sajtomért sajtunkért.
L’Estartit és Genova között Nimes-ben szintén tartottunk egy pihenőt és akkor fogtunk fel, Franciaország mennyivel drágább, mint Spanyolország és végtelen hosszú listát tudtam volna írni arról, mi mindent jó lett volna hozni. Viszont, Zsolti nem sok kétséget hagyott afelől, hogy egy Kusmi teaboltot meg kell néznem. Én hajlottam volna arra, hogy bár évek óta szeretnék egy ilyen teaboltban körülnézni, mert imádom a teáikat, most kihagytam volna. (Persze, hogy vettem teát.)
Csak idegesítően boldogságban tudok arról beszélni, milyen jó volt ez a nyaralás/telelés és már most elkezdtem számolgatni, tervezgetni, hogy idén hol kellene tölteni a karácsonyt. (George! Jöhetnek az ötletek.)
Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy belevágunk egy ilyen kalandba, de egyértelműen az egyik legjobb ötletünk volt.
