Cinque Terre: Riomaggiore és a strand a rejtett öbölben

Riomaggiore-ról két dolog fog ezentúl eszembe jutni: a rengeteg lépcső és a strand, ahol október végén fürödtek a fiaink.

Cinque Terre: Riomaggiore

Egy tökéletes világban Manarola-ból a Via dell’Amore-on sétáltunk volna végig és érkeztünk volna meg Riomaggiore-ba. A valóságunkban azonban a Via dell’Amore éppen le volt zárva, így manarolai parkolóból átautóztunk Riomaggiore-ba, ahol egy napsütötte őszi napon is tömve volt a parkoló. Végül a temetőnél találtunk parkolót. (Természetesen ott is fizetős volt.)

A temetőtől két lépcsősor is vezetett Riomaggiore szívébe. Mi azt választottuk, ami a Via Colombo-ra ért ki és ezen a “könnyű sétán” többet kellett lépcsőzni, mint a Torre dei Lamberti-ben, de nem panaszkodtunk, minden végtelenül hétköznapi, ám vadregényes volt, és szerettük, hogy belekóstoltunk a Cinque Terre-i mindennapokba. Mert turistát ezen a szakaszon nem láttunk, viszont találkoztunk kutyát sétáltatóval és szatyrokat cipelő emberekkel.

Riomaggiore-ban szűkek az utcák és “lehetetlenek a házak”, mint Velencében, csak itt a házak között lépcsők kígyóznak.

A Via Colombo-n a Il Pescato Cucinato-ban ettünk – egészen pontosan előtte a padon – és szokásunkhoz híven a kedvencünket “cono solo calamari”-t, ami (itt is) hibátlan volt.

A tipikus riomaggiore-i fotót a Via San Giacomo tenger feletti szakaszáról lehet ellőni, de vétek itt visszafordulni, tovább kell sétálni – az út adja magát -, mert ez a sziklán kialakított járda elvisz Riomaggiore “titkos” strandjára.

Hatalmas, gömbölyű kövekkel borított a part, de az öböl védettsége az embertömegben is varázslatos. Mi 2019. október 27-én jártunk itt és az ősz ellenére olyan csodás idő volt, hogy a gyerekeink fürödtek a tengerben. Bátorságuk miatt én is lerúgtam a cipőmet, de szerintem hideg volt a víz.

Persze, októberben strandolásra nem készültünk, így a fiaink duplán bizonyítottak vagányságból.