A legjobb tengerpartok Horvátországban

Önmagában az, ahogyan lejutottunk a tengerpartra felért egy kalanddal, de félmegoldásokkal nem érjük be, így megkerestük a legjobb tengerpartot is. Ez az év arról szól, hogy dugába dőlnek az elveim, mégse panaszkodom, mert végül láthatom a tengert. Úgy dobta a gép, hogy idén életemben másodszor jártam Szicíliában – pedig túl nagy a világ és túl rövid az élet, hogy ismételjünk, amikor új dolgokat is fel lehet fedezni -, de cseppet se bántam meg, ahogy Trogirt sem. Pedig Trogir egyszer is elég lett volna.  A születésnapomon kezdődött. Akkor jött az ötlet, hogy menjünk nyaralni vonattal. A MÁV-nak naponta indulnak vonatai a tengerhez, az adriai egyenesen Splitbe. Mennyire jó lenne kihagyni a több órás vezetést, helyette hálókocsival utazni? Annyira lenyűgözött minket az ötlet, hogy azonnal le is foglaltam a szállást Trogirban 3 percre a buszmegállótól, hogy 2 gyerekkel minimum 2 bőrönddel egyszerű legyen az életünk. Trogir remek választásnak tűnt, hiszen közel van Splithez, jó a buszközlekedés és kellően kicsi ahhoz, hogy sokat legyünk a tengerparton. Életükben először vittük el a gyerekeinket a tengerhez, nem akartuk magunkat és őket városnézéssel fárasztani.

    Bő 2 hét telt el az ötlettől az utazásig, végül nem vonattal, hanem autóval utaztunk, a szállást viszont már nem variáltuk meg. Egészen pontosan nem variáltuk meg nagyon, csak kicsit. Ha már autóval megyünk, akkor az eredeti nyaralást megtoldottuk két nappal homokos tengerparton és küldetésünk lett a legjobb strand felfedezése. A trogiri szálláshoz nem csak a buszmegálló, de a strand is nagyon közel volt. Már első este lementünk. Én rajongok a tengerért és legszívesebben odaköltöznék, de most mégis az dobogtatta meg a szívemet, ahogy a gyerekeim – szó szerint – a tengerbe vetették magukat. Már az első este tudtam, hogy életünk egyik legjobb döntése volt, hogy eljöttünk nyaralni. Konyhafrontokra nem költhettük volna el ilyen jól a pénzünket. Főként strandoltunk, de jutott idő várásnézésre – mondjatok akármit, de én imádom a digitális világot, hogy Trogir főterén néhány kattintás után mindent tudtunk a környező épületekről, a város történetéről -, Zsombival elmentünk napfelkeltét nézni és az időutazás kedvéért küldtünk haza képeslapokat is. Mivel volt autónk és könnyen közlekedtünk – ez az egyik érv, hogy az ember kibírja a hosszú autóutat, a másik, hogy Waze-vel mentünk, autópálya elkerülésével és olyan tájakon jártunk, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Átmentünk egy vízerőművön, láttunk szélerőműveket, jártunk hegyekben és “sivatagi” tájon. Zsombinak megígértük a haltálat – imádja a rákot, kagylót, tintahalat – ezért átmentünk Slatine-ra a Mali Poratba. Az étterem mellett van egy apró strand, ahol nem csak kevesen voltak, de a köveket gömbölyűre mosta a tenger, ráadásul a hajóforgalom miatt klassz nagy hullámok is voltak. A víz pedig gyönyörű, tiszta volt. Vadregényessége miatt ez lett az egyik kedvenc strandunk. Slatine annyira tetszett, hogy másnap is ott kötöttünk ki, igaz egy másik strandon. Egész napra mentünk, a déli hőséget a bárban töltöttük. Ettünk, bámultuk a tengert, beszélgettünk, játszottunk, a gyerekek a kütyüket nyomkodták, horgoltam… béke volt és nyugalom. Csak voltunk, semmi se feszített, semmi se nyugtalanított. Kerek volt a világ.   Amikor kiderült, hogy autóval megyünk és elhatároztuk, hogy még pár nappal megtoldjuk a nyaralást, homokos tengerpartot kerestem, hogy a gyerekeim az is megtapasztalhassák. Így találtam meg Nin-t és mellette a “Ninska Laguna Beach”-et. Szállást a közeli Vrsi-ben foglaltam. Már Vrsi tengerpartja szenzációs volt, még akkor is, ha a betonjárda mellett csupán vékony vonal a homokos tengerpart.   Vrsi hangulat engem teljesen elvarázsolt. Egyszerre volt bájos és vadregényes: burjánzó leanderek – igen, hoztam, gyökereztetem -, a szűk utcák, óriási hullámok… Itt már nem számoltam, hogy ez éppen a hányadik kedvenc strandom Horvátországban.     Nin mellett a homokos tengerpart (Ninska Laguna Plaza) sokkal jobb, mint képzeltem és nem csoda, hogy mindenki odavan érte. Tényleg homokos, még homokvárat is lehet építeni, ezenkívül nagyon hosszan sekély, rengeteg a kagyló – bakancslistámon újabb pipa: gyerekeimmel kagylót gyűjteni a tengerparton – és nagyon hosszan lehet a tengerparton sétálni. A földnyelven simán elbóklászik az ember 1-1,5 órát úgy, mintha 10 perc lenne. Árnyék nincs, vinni kell, gyereknek kötelező a lapát és a vödör a homokvárhoz, híres a gyógyiszapja, oda-vissza az út a sólepárlók felé visz, a parkoló fizetős.