Végre kiderült, hogy mi folyik a “paravánok” mögött.
A Hollán Ernő utca elején – a Körútnál – már régóta nem volt forgalom, viszont parkoló autó és galambszar mindig. Az egyetlen “zöld foltot” az ősöreg gesztenyefa jelentette az Odeon mozi közelében.
Most megszűnt a parkoló, igaz a galambok maradtak, viszont láthatóan ők is kedvelik az új sétálóutca hangulatát.
A XIII. kerületi Hollán Ernő utca – leánykori nevén Fürst Sándor utca, ha valaki még így ismerné – elején lett minden, ami egy sétálóutcához kell: szökőkút, dizájnos lámpaoszlopok, fák, virágágyás bukszusokkal, virágágyás sivatagi rózsával, lámpák, padok és sok-sok autómentes tér. A cukrászda és a pizzéria már ki is tette az asztalokat és székeket, az itt lakók és az erre járók gyorsan belakták az új sétálóutcát. Az is megfigyelhető, hogy hirtelen mindenki ráér. Régen nem szerettem a Hollán Ernő elejét, mert itt mindenki sietett – a villamostól a troliig -, volt nagy tülekedés és türelmetlenség. (Ezért inkább a Pozsonyin jártam.) Most meg mindenki lelassult, nézelődik és megpaskolja a szökőkút vízét, mint a gyerekek. (Kedvemre való, amikor szép és jó dolgokra mennek el az adóforintjaim…)
