London nem udvarolt körbe, hanem egy szempillantás alatt levett a lábamról. Úgy szeretem, mintha mindig is szerettem volna. Színes és híres, változatos és időtlen, ez London, ahol Double Deckerek és fekete taxik közlekednek, ahol nem lehet élni esernyő és gumicsizma nélkül, ahol nem csak a buszok, de a telefonfülkék és a postaládák is pirosak. London a Big Ben, a Tower Bridge, a Buckingham-palota, a Trafalgar Square és a Piccadilly Circus otthona, és ezeket legalább egyszer az életben látni kell. Shakespeare színháza, a Globe a Temze partján beleveszik a modern épületek dzsungelébe, mégis régi és új jól megfér egymás mellett. A Millennium Bridge és a csupa fém, csupa üveg üzleti negyed ugyanolya lenyűgöző, mint bohókás Camden és a camden-i piac. És ott vannak a parkok (Green Park, Hyde Park, St James’s Park, Regent’s Park), ahol az angol gyepen csíkos napágyak állnak és lelassul az idő – éppen megfelelő egy teára -, és a piros, sárga, kék, fekete bejárati ajtók külön szonettet érdemelnek.
