2019 nyár: Cervia (Pinarella) – San Marino – Ravenna

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a családi nyaralásunkat? Nem tudom a Rhizostoma pulmo, a Frittura di pesce vagy a Cassatina siciliana lenne a legjobb.

Dani azt kérte, hogy “új országba” menjünk, azaz olyan országba, ahol még nem voltunk. Nagyon rafináltan ezt úgy egyeztettem össze az én “idén is Olaszországban nyaralunk” terveimmel, hogy San Marino közelében kezdtem el szállást keresni és beterveztem egy félnapos san marino-i kirándulást. Zsombi városnézést kért amellett, hogy sok halat és tengeri herkentyűt együnk, így amikor Cervián, egészen pontosan Pinarellában találtam egy számunkra remek szállást, megígértem neki, hogy megnézzük Ravennát is. Bár, lehet, hogy ebben is önző voltam, mert korábban sohasem jártam még Ravennában, ráadásul Lidl és KIKO is van ott.

Úgy indultunk el, hogy egészen felvillanyozott, milyen mozgalmas nyaralásunk lesz. “Lefele” szakadó eső és jégeső indította a mozgalmasságot, de utána, szerencsére, remek időnk, a szálláson pedig légkondink volt.

Cervia (Pinarella) – San Marino – Ravenna

Cervia (Pinarella)

Cervia fenyői lenyűgözőek. A szállásunk közvetlenül a tengerparti fenyőerdő szélénél volt, így naponta többször is átsétáltunk rajta. Tengerillat mellett fenyőillat is megtöltötte a tüdőnket. Engem teljesen elvarázsolt a buja növényzet, a pálmák és örökzöldek mellett megunhatatlan kedvenceim a több méter magas, virágba borult leanderek és kínai selyemmirtuszok.

A part homokos, a víz sekély, nagy hullámokkal. Érkezésünkkor hatalmas vihar volt, így pár nappal később Közönséges gyökérszájú medúzákkal (Rhizostoma pulmokkal) fürödtünk. A legnagyobb úgy 20 centis volt, de voltak kicsik is. Közelebbről nem vizsgáltuk meg őket, tiszteletben tartottuk, hogy mi vagyunk vendégek náluk. (Dani hassal hozzáért az egyik gyökérszájú csápjához, ők nem lettek barátok, de egy rövid ideig tartó csalánkiütésen és némi felháborodáson kívül nagyobb baj nem történt.)

Kipróbáltuk a P. Piada-t, de minket nem ejtett szerelembe a piada. Sőt, egyhangúan megszavaztuk, hogy nekünk a Lidl-s fagyasztott spagetti szószok is jobban ízlenek, mint a piada.

Ristorante Al Deserto

A legjobb kaját a Ristorante Al Deserto-ban (Via S.S Adriatica 16 n. 52 – Servia RA). Az éttermet nagyon nehéz megtalálni, mert a SS16-os út mentén van és nincs nagy táblája, az épület is szerény, az viszont elég sokat elárul, hogy a parkoló melletti füves rész is tele volt autóval. (Zsombi végre egész közelről megszemlélhetett egy Tesla-t). Mi az internet népének remek ajánlása alapján estünk be az egyik este. Nem volt foglalásunk és nem volt szabad asztal sem, de húsz perc alatt kerítettek egyet. Közben pedig végtelenül kedvesek és figyelmesek voltak. Én egészen otthon éreztem magam, mert anyu éppen így viselkedett a vendégekkel a kocsmában, mint ahogy velünk az Al Deserto-ban. Minden, amit értünk tettek a várakozás közben szívből jött és egy pillanat alatt befogadtak minket. Mert az bizony látszott, hogy a vendégek visszajárnak és úgy beszélgetnek a tulajjal, mint régi barátok. (Az italpultban is volt ismerős: egy kerek Unicum vigyorgott ránk.)

A kertben kaptunk asztal az olajfák között, apró égősorok fényénél. Pár pillanatra azt éreztem, hogy egy romantikus filmbe csöppentem, abba az olasz étterembe, ami csak az álmokban létezik. Apró kavicsok az asztal alatt, vászon szalvéta és súlyos evőeszközök az asztalon. Egyszerre volt elegáns és családias. Frittura di pesce con polenta e rucola-t, a kedvencemet kértem, nem mellesleg ez az étel 1990 óta az étlapon van és valóban hibátlan. De ugyanilyen jó volt a Grigliata mista di pesce is. (Remélem, egyszer még fogok itt vacsorázni, mert az étlapon még bőven van fogás, amit kipróbálnék. Dani azt mondta, hogy 100 csillagot érdemel az étterem és ő nagy ételkritikus, lehet hinni neki.)

San Marino

A Bar Pasticceria Pan di Zucchero-t (Via Antonio Canova, 1, 47891 Dogana, San Marino) még itthon kinéztem, de sokkal jobb volt, mint amit elképzeltem. Nekik szokásos reggel volt, emberek munkába menet beszaladtak egy péksütiért, szalvétába fogták és már indultak is tovább vállukon a laptoptáskával. Nekünk ünnepi reggel volt, csak azért nem sírtunk, hogy soha többet nem járunk erre, mert ekkora Ravennában már volt egy ugyanilyen jó “törzshelyünk”.

A reggeli után vettük célba a miniállam fővárosát (San Marino-t) és a Monte Titano-t. A parkolókat már előre kinéztük. (Becéloztuk a P6-ot, de a P7-en találtunk szabad helyet, de itt a távolságok nem jelentősek.) Először a második tornyot, a Cesta o Fratta-t néztük meg. A gyerekeket teljesen lenyűgözte a Régi Fegyverek Múzeuma. Persze, felmásztunk a torony tetejére és ott hangzott el a 6,5 éves Danitól, akit teljesen lázba hozott, hogy egy igazi várban járunk: “Itt campelgettek és várták az ellenséget.”

A Passo delle Streghe-n átsétáltunk az első toronyhoz (Rocca o Guaita), majd vettünk egy jégkását és Világörökség listán szereplő történelmi központjában, szűk kis utcákon sétáltunk. Útba ejtettük a Palazzo Pubblicot, majd kacskaringókkal visszamentünk az autóhoz, délután pedig már Pinarellában a tengerparton voltunk.

Ravenna

Ravenna a mozaikjairól híres. Kombinált jeggyel (és két gyerekkel) meg is néztük a Mausoleo di Galla Placidia-t, a Basilica di San Vitale-t, Basilica di Sant’Apollinare Nuovo és a Battistero Neoniano-t. Gyönyörűek az ókeresztény és bizánci mozaikok. Lélegzetállító kidolgozásuk és színeik mellett engem az is egészen elképesztett, hogy milyen régiek. 1500-1600 éve járnak emberek a falaki között. (Galla Placidia mauzóleuma 440-ben épül, a vele egy kertből nyíló San Vitale Bazilika  534-547 között.)

Nem terveztük, de éppen úgy sétáltunk, hogy Dante sírjához is eljutottunk. Bájos, ahogy a sír megbúvik a növények között és szinte alig lehet észrevenni.

A “nagy” látványosságok mellett nagyon szerettem Ravenna hétköznapi és modern arcát. Az egyik kedvenc képemet egy lakóház belső udvaráról készítettem, ahova Danival egy nyitott ajtón besurrantunk. Az ott lakó bácsi nem elkergetett, hanem mosolyogva nézett minket, ahogyan szájtátva állunk a kertbe vezető kiskapu előtt. Nekem azért is kedves ez a kép, mert Dani izgult, hogy Zsolti és Zsombi elveszt minket, majd rájött, hogy ő bizony pótolhatatlan, hiszen ő Zsombi legjobb barátja, örökre és mindig. Imádtam, hogy számára ez ilyen egyértelmű, mert amúgy és úgy általában elég sokat “izmoznak” egymással és az én idegrendszeremmel.

Pasticceria Caffetteria Amato (Ravenna)

Ugyancsak itthon nézem ki az Pasticceria Caffetteria Amato-t (Viale Leon Battista Alberti, 89, 48121 Ravenna RA), ami Ravenna külvárosában egy emeletes ház aljában működik. Ezen a nyaraláson a törzshelyünké vált és nagyon sajnálom, hogy holnap nem tudok beugrani. Amikor az elutazásunk napján bementünk, már mindenki ismert minket. Ugyanolyanok voltunk, mint a helyiek, akik nap, mint nap ide járnak reggelizni. (Úgy tűnt turista ritkán jár arra, pedig megéri. Ha Ravenna mellett az SS16-os utazol, ne hagyd ki!)

Mi isteni kávékat ittunk, a gyerekek pedig a habosított, melegített tejbe kakaóport kaptak. Az édes péksütemények zseniálisan finomak, de az apró sütikkel se tudtunk betelni. A sfogliatelle nutellás töltelékkel is igen jó, de én legjobban az édes ricottával töltöttet kedveltem. Idén kóstolunk először a cassatina siciliana-t és azonnal a kedvencünk és a “nyaralás sütije” lett.

Ui: Tollasütőt teljesen felesleges vinni a tengerpartra, nem gondoltam át, amikor bepakoltam. Carcassonne-t és Dominiont viszont érdemes csomagolni, mi szerettük. Amúgy sok csomagot nem vittünk, hogy legyen hely a tésztának, az olíva olajnak és a csillagos keksznek.