2018 családi nyaralás: Lido di Jesolo

Homokos tengerpart, nagyszerű ételek és édességek és rengeteg remek közös élmény. Úgy kaptuk el a dolce vitát, hogy semmit se hajszoltunk, hanem belelazultunk a nyaralásba.

Tavaly annyira belejöttünk a nyaralásba, hogy idén is elindultunk. Babonából csak a műtétem után foglaltam szállást, de abból elég jót sikerült, mert a szállásból kilépve szinte azonnal a homokos fövenyre léptünk. Persze ez Lido di Jesoloban nem akkora nagy szám, mert több kilométeres a homokos föveny és a szállások toronyházai ott sorakoznak végig a part mentén. A második naptól már papucs nélkül, fürdőruhában jöttünk-mentünk a tengerpartra, hiába laktunk a “belvárosi” részen –  drága George, nekem tényleg kell egy tengerparti ház! – és annyira belazultam, hogy minden gátlásomat levetve még bikinit is vettem magamnak és kivittem benne a testemet a partra. Azt már jó előre elhatároztuk, hogy Velencébe nem fogunk bemenni és a közeli bájos olasz kisvárosok felfedezését is gyorsan lehúztuk a képzeletbeli listánkról, mert nincs az a főtér és templomtorony, amelyik a hőségben vetekedni tud a tengerrel. Mégse unatkoztunk, szinte minden nap kipipáltunk valamit, ami a tökéletes gyerekkorhoz és a tökéletes családi nyaraláshoz kell:

• közös úszás a tengerben
• közös úszás a tengerben Zsombival a bójáig (amit Dani még gólyának mondott néha)
• lebegés a tengerben
• lebegés a tengerben miközben Zsombi és Dani kezét fogom
• saját készítésű tenger gyümölcsei spagetti
• tenger gyümölcsei pizza (Hawaii pizzéria)
• mindenféle tengeri finomság az étteremben (Hawaii pizzéria)
• hajnal és napfelkelte a tengernél
• napfelkelte a fiaimmal és rákmentés
• süti reggelire olasz cukrászdából (Pasticceria Oriente)
• tengerparti lazulás még akkor is, amit a “tömeg” már elindult haza
• éjszaka a tengerparton csillagokat bámulva
• hullócsillag a tengerparton – Dani azt súgta a fülembe, amikor terveztük a csillaglest, hogy ő mindenképpen szeretne hullócsillagot látni, mert a hullócsillagok teljesítik a kívánságot, és ő azt akarja kívánni, hogy mi akkor se haljunk meg, amikor ő már felnőtt lesz.
• kukásautó az éjszakai tengerparton – Dani még 5 éves, tudja értékelni az ilyeneket
• sárkányeregetés a homokos tengerparton
• kincskeresés (hajnalban Daninak találtam egy színes karkötőt) és kagylógyűjtés
• unózás a napernyők alatt
• homokvár építés és ilyenek

A Lidl a legjobb barátunk Olaszországban Az olasz Lidl a magyarhoz (és a tavalyi tapasztalatok alapján a horváthoz) képest egy másik univerzum, ami ráadásul közelít a gasztro mennyországhoz: zseniális pékáruk, sonkák, sajtok, töltött tészták, száraz tészták, dobozos salted caramel és coffee jégkrém a Gelatelli sorozatból, már ez elég ok lenne, hogy Olaszországba akarjak költözni, de akkor még a halakról és a tengeri herkentyűkről nem beszéltem. Zsombi rajong a tengeri éltelekért, Dani pedig hiába válogatós, a polipot, a rákot és a kagylót szívesen eszi, mi meg szívesen főzünk a férjemmel. Az eredmény: remekjó töltött tésztát és tengergyümölcsei spagettit a Lidlből. Mindkettőhöz kellett még olíva olaj, fokhagyma és parmezán. (A parmezán éppen akkor volt hétvégi akcióban, amikor ott voltunk. Halleluja!) 15 perces ebéd vagy vacsora Hozzávalók: fél zacskó (250 g) Cappelletti alla carne (Taverna Giuseppe) fél zacskó (250 g) Cappelletti al prosciutto crudo (Taverna Giuseppe) 2 gerzd fokhagyma olíva olaj reszelt parmezán stracchino Vízet forraltunk, közben apróra vágtuk a fokhagymát és megfuttattuk az olíva olajon. A cappellettiket 5 perc alatt kifőztük, megkeringőztettük a fokhagymás olajban és már lehetett is enni a kétféle sajttal. Igen, kétszer ettünk ilyet, mert a fél kilós kiszerelésben vettük a cappellettiket.   Spagetti tenger gyümölcseivel, szintén 15 perces étel 1 doboz (350g) Sugo alle cozze (Ocean Sea) 1 csomag (200 g) Code di Mazzancolle tropicali (sgusciate, scottate e confelate) (Ocean Sea) 1 csomag (270 g) Insalata di Mare (Ocean Sea) 35-40 g spagetti 2 gerezd fokhagyma olíva olaj reszelt parmezán A spagettit kifőztük. Közben apróra vágtunk fokhagymát, amit olíva olajon megfuttattunk. A serpenyőbe pakoltuk a fagyaszttot tengeri dolgokat, majd fedő alatt felolvsztottuk és készre főztük, kb. 10 perc alatt. Végül a szószhoz kevertük a tésztát, pár 1-2 percig pihentettük, majd már lehetett is enni. A tányéron alaposan megszórtuk parmezánnal. A saját készítésű tenger gyümölcsei spagetti benne van életem legjobb kajái között, ám azért nem a nyaralás legjobb kajája, mert a férjem felfedezte a Hawaii pizzériát. Pizzeria Ristorante Hawaii és Pasticceria Oriente Elképzelni nem tudom, hogy milyen marketing elképzelés vezette az étterem tulajdonosát, amikor nevet keresett a vendéglőjének, de nem találtam egyetlen okost sem, amit a “Hawaii”-t és az étterem előtt álló világító-villódzó pálmafát indokolná. Szerencsére az internet népe már felderítette, hogy a Pizzeria Ristorante Hawaii (Via Olanda, 195, 30016 Lido di Jesolo VE, Olaszország), ahol néhány pincér arany pálmafával hímzett fekete ingben rohangál, minden furcsasága ellenére remek hely. Értsd: nagyon jól főznek. Turisták nem nagyon tévednek ide, ők inkább megragadnak a főutcán és a pincérek se beszélnek folyékonyan angolul, de mindent megértenek és az étlapnak van angol sora is. Mi először pizzázni mentünk, majd visszamentünk és tengeri halakkal, tintahalkarikákkal és rákokkal ettük degeszre magunkat. Persze a pizza is “frutti di mare” volt és én csak szuperlatívuszokban tudok ezekről az ételekről beszélni. A pizzatészta vékony, tökéletes, a feltét bőséges: kétféle kagyló, rákok, polipok, apró paradicsomok és mindezek tetején olíva olaj, némi fokhagyma és frissen vágott petrezselyem. A calamari fritti pedig olyan finom volt, hogy már az emlékétől összefut a nyál a számban. Hasonlóan nagy találás volt a Pasticceria Oriente (Viale Oriente, 28, 30016 Lido di Jesolo VE, Olaszország) egy apró cukrászda, ami szintén nem turistákra specializálódott, sem árban, sem kiszolgálásban. Elsősorban tortákat készítenek, de a hűtőben megtalálható minden klasszikus olasz sütemény meg jóhéhány olyan, aminek nevét se tudom, csak szerettük. Utolsó nap is ott vettünk reggelit és én végre bevállaltam a krémes fánkot, mert kifigyeltem, hogy az olaszok általában azt veszik, és most már értem, hogy miért. Ez már nyaralás! Amikor lefelé utaztunk, a tengerparti út mediterrán ciprusai, burázó leanderei mellett éppen áthaladtunk egy sziklaboltív alatt, amikor Zsombi megjegyezte, hogy “Ez már nyaralás!”. Ezután mindig jó pillanatnál elmondtuk ezt a mondatot és ha százszor nem mondtuk el az egy hét alatt, akkor egyszer sem. Jó nyaralás volt! Visszamennénk, sőt szívesen oda is költöznénk…