Napra pontosan három évvel ezelőtt hevert el először az előszobánkban. Akkoriban a jelenlegi súlyának az egytizedét nyomta, és mindössze két kockányi padlólapot foglalt el. Közben tízszer nagyobb lett, ami nem jelent húsz padlólapot, de hogy még tízszer jobban szeretjük, az könnyen megeshet. Azóta az időszámításunk Bódog Előtt és Bódog Után. Nyilván korábban sem okozott gondot elfoglalni magunkat, de meglehetősen nehéz visszaemlékezni, hogyan is éltünk, mikor még nem lakott velünk. Mikor még nem volt megszokott, hogy negyven kiló tömény boldogsággal rengeteg szőr is együtt jár. Mikor még nem lapult minden zsebemben nejlonzacskó és labda, függetlenül attól, hogy kutyával indulok-e útnak. Mikor még kutya nélkül is kiegyensúlyozottnak éreztem magam, nem tudva, hogy az élet kutyával teljes. Úgy hiszem, három év alatt jól kiismertük egymás rigolyáit, sikerült kutyakompatibilis életstílust kialakítanunk, és ezért nem is kellett nagy árat fizetni. Bódog okozott már ugyan néhány aggódós, szomorkodó percet, de az semmi a pozitív hozadékokhoz képest. Többek között kaptunk általa több olyan barátot, akivel kutya nélkül sose ismerkedtünk volna össze, megspórol nekünk mindenféle kondibérletet, személyi testőrként funkcionál veszélyes helyeken, továbbá megtanított kutyául és tágította a kommunikációs horizontomat. És még ezeknél is jóval fontosabb mindaz a nem leírható, gazdagító belső gyarapodás, kicsit máshogy gondolkodás, ami szintén neki köszönhető. Soha nem bántuk meg, hogy minden észérv ellenére befogadtuk, és soha nem vesszük természetesnek a jelenlétét, pont annyiszor örülünk neki, akárhányszor csak ránézünk. Erősen remélem, hogy ő is annyira szeret velünk élni, mint mi vele, és hogy legalább a következő 13 évet is velünk tölti. Még több Bódog kaland>>
