Már egy ideje várt rám egy zacskó habzó fürdősó, csak eddig az alkalom hiányzott. Ma viszont minden összeállt: ropogott a maradék hó a talpam alatt, a hideg szúrt, de végtelenül finom volt a tiszta levegő, itthon pedig jól esett a forró fürdő.
Ahhoz az embertípushoz tartozom, aki a legjobbat (legjobbnak vártat) tartogatja a végére. Éppen ezért egy másik hideg téli napon, amikor nagyon fájtak a lábaim, kipróbáltam a “crazy orchid love” habzó fürdősót. El nem tudtam képzelni, milyen illata van az orchideának, ezért kezdtem ezzel. A víz meseszerűen rózsaszín lett, az illata virágos-puderesen lágy volt. Pont olyan, amilyen bármikor feldobja a napom.
Ezek után a mangósnak – mert kifejlett mangó függőségben szenvedek – igazán meg akartam adni a módját.
Talán a nagy rákészülés miatt, talán a “crazy orchid love” annyira betalált, hogy a “her mango thought” végül mégiscsak másodhegedűs lett. Persze gyümölcsös volt és finom, habzott és illatozott, de én még vártam volna valamit. (Persze, szőke herceget fehér lovon!) Csalódásnak viszont semmiképpen se mondanám, remekül ellenpontozta a telet és a ropogós hideget. Vidám, sárga színével és gyümölcsös illatával a nyarat idézte. (Újra viszont az orchideásat fogom venni.)
