Gaiman a kedvenc szerzőm, tőle még a horrort is bírom, de új novelláskötetének a címével elkeserített, először el se akartam olvasni ezeket az írásokat. Persze egyetlen Gaiman könyvet sem lehet kihagyni, és a magyarázata, hogy miért adta ezt a címet, jó és okos!
Neil Gaiman ezt írja a novelláskötet bevezetőjében: “Először az interneten találkoztam a felkavaró tartalom kifejezéssel. Elsősorban olyan képekre vagy ötletekre mutató linkekre figyelmeztet, amelyek megzavarhatják az ember nyugalmát, emlékeket idézhetnek föl, felzaklathatnak vagy megriaszthatnak. A figyelmeztetésnek köszönhetően kiszűrjük ezeket a képeket vagy gondolatokat, vagy előre felkészülünk rájuk lelkileg. Lenyűgözve láttam, hogy a felkavaró tartalom figyelmeztetés az internetről átkerült a megérinthető dolgok világába. Több főiskola bejelentette, hogy felkavaró tartalom jelzéssel óhajt ellátni műalkotásokat, irodalmi műveket vagy filmeket, hogy így tájékoztassa a diákokat, mire számíthatnak. Az ötlet egyszerre melengette a szívemet (persze, hogy szólni akarsz azoknak, akiket felkavarhat, hogy esetleg felkavarhatja őket), ugyanakkor mélységesen zavart. Amikor a Sandmant írtam, minden szám címlapján ott állt a figyelmeztetés: Felnőtt olvasóknak ajánlott, amit bölcs megoldásnak találtam. Tájékoztatta a potenciális olvasót, hogy ez nem gyerekeknek szóló képregény, megrázó képeket vagy gondolatokat tartalmazhat, és hovatovább azt is sugallta, hogy ha felnőtt vagy (akármit jelent is ez), magadra vagy utalva. Úgy gondoltam, döntsék el ők maguk, hogy mi kavarja fel vagy rázza meg őket, mitől jut eszükbe olyasmi, ami még sosem. Felnőttek vagyunk, mi döntjük el, hogy mit olvasunk, és mit nem. Amit felnőttként olvasunk, azt véleményem szerint minden figyelmeztetés nélkül kellene olvasnunk, maximum annyit kéne tudnunk: Belépés saját felelősségre. Magunknak kell kitalálnunk, mi a fikció, mit jelent a számunkra, és ez a tapasztalat nem fog megegyezni senki máséval.” Olvassátok, én is olvasom és imádom!