Még egy kicsit csikorogtatja a fogát a tél, de én nem bánom, mert alig várom, hogy újabb részt nézzek meg a How To Get Away With Murder sorozatból.
A rutinos How To Get Away With Murder rajongók biztosan arra számítanak, hogy itt most arról fognak olvasni, hogy 2 nap múlva jön a 4. évad és az mennyire jó lesz. Talán reménykednek valamiféle előzetesben is.
Bocs, hogy csalódást okozok, de én egy hete találtam rá erre a sorozatra, éppen csak túl vagyok az első évadon és ennél jobban nem tekintek előre. Azt viszont el akartam mondani, hogy ez egy remek sorozat. Szórakoztatóak az őrültségei és a képtelenségei. Ha a maradék téli esték átvészeléséhez kell egy jó sorozat, akkor ezt érdemes megpróbálni.
Röviden a történet:
Annalise Keating olyan ügyvéd, aki minden ügyét megnyeri, nem mellesleg pedig a philadelphiai egyetem jogi karán professzori állásban is dolgozik. Keating „Hogyan lehet megúszni egy gyilkosságot” című szemináriumán saját eseteit elemzi a diákokkal. Öt joghallgató a csapatának tagja lehet, hogy egészen közelről szemléljék és szenvedjék el a professzor asszony jogalkalmazását és -magyarázatát, nem mellesleg pedig kilábaljanak egy gyilkossági ügyből.
A sorozat erőssége, hogy az évadon átívelő jogi krimi minden epizódban egy kicsit halad előre, de menet közben újabbnál újabb ügyekkel bízzák meg az ügyvédnőt, aki Petrocelli vérszomjas reinkarnációja. Ez a sorozat ugyanis nem az igazságról szól – ezt Keating többször is hangsúlyozza -, hanem arról, hogy ki tudja jobban előadni a történetét. Erkölcsi és etikai problémákkal tűzdelt bűnügyeket kapunk, amelyek annyira borzasztóak, hogy muszáj nézni.
Persze a lovagias Petrocelli már régen az ingerküszöböm alatt van, nem nézném az “ügyeit”, ugyanakkor az ördöggel is cimboráló Keating ébren tart, mint egy jó regény.
