Barokk mesterek velencei vedutái a Magyar Nemzeti Galériában

A 18. század “bloggerei” a festők. Nem tudom, hogy 300 év múlva lesz-e ember, aki kiszakít az életéből néhány percet, hogy az én szememmel lássa az egykori világot, de ezért a négy velencei vedutáért – látképekért – érdemes régi korok emlékei között időzni.

Canaletto, Francesco Guardi, Hendrik Frans van Lint és Michele Marieschi egy-egy különleges olajképét most először láthatja a magyar nagyközönség. Az Intesa Sanpaolo tizennyolcadik századi utazó kamara-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg 2018. szeptember 18. és október 14. között. A kiállítás a tizennyolcadik századi velencei barokk négy mesterművét mutatja be. Az olajképeken megjelenő épületeken és panorámákon keresztül betekintést kapunk Velence egykori életébe, és megfigyelhetjük a neves festők stiláris különbségeit, ugyanazon téma más-más művészi megközelítésű feldolgozását. Míg Canaletto (Giovanni Antonio Canal), Guardi és Marieschi Velencében élt és alkotott, addig a negyedik veduta szerzője, az antwerpeni Hendrik Frans van Lint nagy valószínűséggel soha nem is járt a lagúnák városában. A legvalószínűbb, hogy személyes élmények helyett csak pályatársai Velencében készült munkáira támaszkodott művei alkotásakor. Bár a szerzők közül Canaletto a legismertebb barokk festő, hasonló jelentőségű az életében mellőzött Francesco Guardi is. Marieschi ifjúkori munkájában az egyik legtipikusabb velencei motívumot, a Canale Grandét, Hendrik Frans van Lint rendkívüli alapossággal kidolgozott vászna pedig az annak torkolatában található Santa Maria della Salute fogadalmi templomot jeleníti meg.