Horváth Ilonka is megnyalná az összes ujját, pedig tőle tanultam, mármint a könyvéből.
Úgy, de kicsit másként.
Az otthon íze
Amint felreppent a hír, hogy Sophie Kinsella Egy boltkóros naplója legújabb kiadásából lemaradt az utolsó három fejezet, felhívtam a Kelly kiadót. Nem csak a kíváncsiságom hajtott, hanem a szakmai érdeklődés is. (Már láttam a filmet, igen kellemes, ajánlom.) Lehet, hogy menthetetlenül naiv vagyok, de egyszerűen nem tudtam elképzelni azt a helyzetet, hogy a kiadó költségminimalizálás címen lehagyja a könyv végét. Most már tudom, mi történt. Az Egy boltkóros naplójának legújabb kiadása igazán kacifántos, könyvritkaságok szoktak ilyen kusza vajúdásból születni.
Agócs Írisz nevét még sokszor le fogom írni. Rendszeres és függő Artista Blog “olvasó” vagyok. (Egyik kedvecem a “kerítés-zebra”.)
Most mégis a másik blogja miatt ragadtam billentyűzetet és ott is a körte volt az utolsó csepp. Mert mi történik, ha egy halandó felvág egy körtét? Bosszankodva vagy érzelemmentesen kivágja a magházat, aztán megeszi. Szóval a legtöbb embernek a magház a szükséges rossz, ami figyelmet és gondolatot sem érdemel. Ehhez képest Írisz megmutatja, hogyan működik a művész.
Évek óta szeretnék kökörcsint nézegetni és fényképezni, de idén se én mentem, hanem barátnőmnek adtam kirándulási tippet. Ma reggel ezt a levelet kaptam:
“Szót fogadtunk, és a Margitsziget helyett a Sas-hegyre mentünk tegnap délután. Köszönjük a tippet. Érdekes volt. Sosem jártam ezelőtt a Sas-hegyen. Mindenképp megérte megnézni. Sajnos, már nem volt olyan sok kökörcsin, mint vártam, de azért láttunk párat.
Mintegy 2000 nő csatlakozott a békés tüntetéshez, amelyen a munkahelyek számának csökkentésére, az elbocsátásokra kívánták felhívni a figyelmet. Szerintük veszélyes a köztársasági elnök reformja, hiszen a nők többségét: családanyákat, 43 éven felüli nőket érint a munkaidő-, és/vagy a munkahelyek számának csökkentése.
Nincs mit szépíteni, transzba estem. Pár nap múlva megjelenik Ulicakaja új könyve. Tulajdonképpen már ez is elég ok lenne a boldogságra, de a ráadás, hogy a Könyvfesztivál díszvendége és dedikáltathatom a kedvenc könyvemet. Mindenképpen szeretnék menni sajtótájékoztatókra is. Nagyon kíváncsi vagyok Ljudmila Jevgenyevna Ulickajara.
A párizsiak azt mondják, azért olyan jó a konyha Párizsban, mert minden hozzávalót meg lehet venni, mindig, minden friss. S mivel a világ minden tájáról özönlenek az éhes emberek, ezért a tibeti jakvajas nemzeti eledeltől a marinált jégcsapretekig – tényleg mindent lehet kapni.
A franciák imádnak enni. Lassan, élvezettel, apróra részletezve nyelvbimbójukon az ízeket, s itt nemhogy nem illik asztalnál beszélni, szinte kötelező.
A tenger gyümölcsei szinte alapélelmiszernek számítanak, a fekete kagylót (Mydia achnista) egyszerű elkészíteni és igazi beszélgetős vacsorára való.
Nehéz elmenni a Fül ízlésén. Minden állatot szeret: kacsát, egeret, zsiráfot, pandát, hernyót, de a Nyulat igazán.
A Nyúlgyári Nyulat.
Húsvétra lehet, hogy veszek neki egy csíkos Lényt is, stílszerűen. A Lény nagyon tetszik, nekem. Legyen két nyúl? Gondolkoztam még “fejlesztő” játékon is, de legszívesebben bringát vennék vagy gumicsizmát, ezekhez viszont kicsi.
