A reggeli kávém mellé odakészítettem a madárhatározót és a fényképezőgépemet is és a hó borította tájat bámultam. Télen is imádom a kertünket!
A kék cinegék és a széncinegék már régen felfedezték az etetőt, nagyobb csapatokban rendszeresen jönnek. Sőt, néha a kék cinegét kidobálják a magokat az etetőből, amit egy szajkó (mátyásmadár) szokott felcsipegetni. Ma nem jött a szajkó, gondolom a zöld küllőkkel pár házzal lejjebb bandázott megint, ahogy szokott. (Azért is készítettem elő a fényképezőgépemet, mert az Erdődombon lakik egy zöld küllő pár és én már nagyon régóta lencsevégre szeretném őket kapni.) Első pillantásra a meggyvágót tengelicnek néztük, mert mit is keresne itt télen egy meggyvágó. Mit kiderült, hogy Magyarországon előforduló és fészkelő állománynak csak egy része vonul el télire, a másik része itt maradt. Ő egy maradó meggyvágó. Ha holnap is jön, nevet is kap. Pár perccel később a tengelic (stiglic) is befutott és nagyon úgy tűnt, hogy elégedett a reggelivel. (Mi meg gyorsan rájöttünk, hogy az 5 kg madáreleség, amit először soknak tartottunk, nem is sok.) Persze, nem lenne igazságos, ha a madarak elterelnék a figyelmet a madáretetőről, amit a férjem tervezett és készített a fiaink segítségével.Ezeket a madarakat láttunk a kerti madáretetőnknél:
- kék cinke
- széncinke
- szajkó
- zöldike
- tengelic
- fenyőpinty
- veréb
- erdei pinty
- meggyvágó
- vörösbegy