Még messze vagyunk attól az állapottól, amikor azt mondom, hogy kész a házunk, de a nappali hangulatát már most imádom. Első felvonás!
A nappali nagy, tágas, világos és kellemesen üres. Nem is fogjuk telezsúfolni. Lesznek még benne kiegészítők és még kell lámpa is és ablakpárkány is, de nem a hiányokat sorolom, úgyis a kék párnáról akarok mesélni. A nappalinkat nem belsőépítész tervezte és még csak nem is én, hanem ezernyi véletlenből – serendipity-ből – állt össze az a skandináv minimalizmus vagy skandináv eklektika, ami a legközelebb áll hozzám. Kezdődött a burkolattal. A padlófűtés miatt mindenképpen járólapban gondolkodtunk és én a szürkében, de miután ketten megcsináltuk a teljes aljzatbetont, és a járólapozás valamit a fugázás is ránk várt, olyat akartam, ami nem beton és nem kényes. Végül szakértői segítséggel a Zalakerámia barna járólapja mellett tettem le a voksomat, amit sötétszürkével fugáztunk. A falakat fehérre festettük és a nyílászárók is fehérek. Eredetileg egy szürke kanapét szerettem volna, de amikor kaptunk egy barnát, aminek stílusa passzolt az elképzeléseimhez, roppant boldog voltam. A kanapé apró szépséghibája, hogy túl kemény a háta, azaz nem túl kényelmes, így belevetettem magam a díszpárna projektbe. Volt itthon sárga polár anyagom, varrtam egy párnát, és az idegnyugtató kötés során kötöttem egy kék párnát, ami stílusban passzol a Haboo puffhoz. A szürke fotelnek a történetéről már korábban írtam, de ajándék volt a szívecskés párna és az ablakpárkányon sétáló műanyag állatok is. A függönyt 10 évvel ezelőtt a kedvenc albérletembe vettem, a mai napig imádom és ide is nagyon illik. Talán lehetne néhány centivel hosszabb és bevallom, hogy el is gondolkoztam a függönyvásárláson, de ezt a mintát már nem lehet kapni az Ikeában, ezért bevállaltam így. A nappali része még egy nagyon nehéz, zöld-arany, hawaii fotel, amit szintén kaptunk és szintén imádok. Néhány éve velünk költözik. A férjem szerint azért ragaszkodom hozzá, mert nem nekem kell cipelni.