Aki nem bízik igazán az emberismeretében, annak a kutya kiváló jelzőrendszer.
Bódognak köszönhetőn rengeteg olyan embert megismertünk, akivel kutya nélkül valószínűleg sose találkozunk. Néhány esetben ez persze jobb is lett volna így, de a mérleg nyelve alapvetően pozitív irányba mutat: kedves ismerősökkel és barátokkal is gazdagodtunk.
Kutyával rendkívül könnyű ismerkedni, ezért is szokták ajánlani csajozáshoz/pasizáshoz: a kutya gátlástalanul barátkozik bárkivel, aki neki szimpatikus, utána az összegabalyodott pórázok és összesarazott ruhák fölött egyszerűen beindul a társalgás.
Érdekesen bizonyosodott be számtalan esetben, hogy ha Bódog nem kedvel egy másik kutyát, akkor nagy valószínűséggel annak a gazdájával mi se fogunk jól kijönni, vagy legalábbis nem kell erőltetni a haverkodást. Ugyanakkor mostanra szinte gondolkodás nélkül megbízom az olyan emberben, akit Bódog szeret. Második otthonunkban, apró kis falunkban is komoly kohéziós erő és vízválasztó is egyszerre Bódog; ami falun nem jellemző, nálunk gyakorta megtörténik, nevezetesen hogy valaki direkt Bódog kedvéért, egy-két simogatásra jön oda a kerítésünkhöz.
Sokat elárul egy emberről, hogy hogyan viszonyul a kutyához, hogyan kezeli a vele kapcsolatos félelmeit, bosszúságait – bátran állíthatom, hogy ha kutyád van, az felér pár év klinikai pszichiátriai gyakorlattal. Mert vannak őrültek kutyások és nemkutyások közt is, de ha nincs kutyád, jó esetben ennyire kiélezetten nem fogsz ezekkel a dolgokkal (és ezekkel az emberekkel) találkozni.
Lassan három év után ebben a témakörben egy dolognak kifejezetten örülök: a Bódog előtt is meglévő barátaink közül senkivel nem kellett a kutya miatt lazábbra fogni a viszonyt.
