Egyébként is van hajlamunk nem létező szavakat használni, de a kutya mellett szinte naponta épülnek be újabb fura kifejezések a szókincsünkbe. A kutyaiskolás műszavak jelentős részével szemben már akkor ellenérzéseim voltak, mikor még nem is volt kutyám; egyszerűen azért, mert olyan szigorúan katonás, egyben belterjesen procc szavak ezek. Úgyhogy ezeket ösztönösen száműztem már a legelején. Agytornánk nagy része Bódog soknevűségéből ered, illetve abból, hogy a kutyák mindig tudják, ha róluk van szó, de mi néha nem szeretnénk ha ezt tudnák – például ha a sétáról beszélünk, de jövő időben, és nem akarjuk, hogy Bódog azt higgye, már indulunk is. Kaja és séta témakörben nem csak a szavakra, de a hangsúlyokra is ügyelni kell, mert varázslatosan zseniálisan érzik és tudják, ha ilyesmi kerül szóba. Ilyenkor aztán igazán próbára van téve szinonimagyárunk, néha annyira titokzatosak vagyunk, hogy végül mi sem értjük egymást. A hülye szavak másik része jellemző és visszatérő dolgokból ered. A „csomagot rak” például ilyen: amit ő letesz, abból mi zacskó segítségével kis csomagot csinálunk; soha nem is hívtuk ezt másként, már ha épp kellett ezt nevezni valahogy. Ott van aztán a „kanyarkutya”: Bódog minden fát úgy pisil le, hogy több mint derékszögben rákanyarodik, szinte körülfonja a fát. Van neki „boldog csóvája” és büszke csóvája”. „Jar Jar Binks” a neve, mikor valamiért szégyelli magát, mert ilyenkor pont olyan a füle és a feje. A „füvesmackó” nem igényel sok magyarázatot: ez Bódog, amikor lefekszik a mezőre füvet rágcsálni. A „fázik” az sokaknál kiveri a biztosítékot, főleg a nyár közepén, de hát ha egyszer a fadarab módszeres meggyilkolását így lehet a legegyszerűbben leírni? Bódog amikor nagyon boldog és féktelen, akkor „trapézkutya”: a kiindulási játszópóz a magasra emelt fenék, a földre tapadt fej, és hozzá a mellső lábak széles terpeszben: ebből a trapéz-pózból indul az eszeveszett „fejjel futás” – ilyenkor úgy néz ki, mintha a fejével venné a nagy rohanáshoz a lendületet, és a teste csak követi (gyakori befejező motívum: negyven kilóval rámugrálás, felborítás). Jut eszembe felborítás: Bódogot még kiskorában megtanítottuk fekvésből felborulni, ez nagyon hasznos, ha például a hasát is le akarjuk kefélni. Ezt a pózt hallottam már másoktól olyan vezényszavakhoz kötni, mint „megdöglött” illetve „nagyon fekszik”. A vezényszavakkal egyébként nem sokat bajlódunk: bőven elég a hangsúly, és hozzá egyetlen hangzó – ilyen a rövid ‘Ü!’ (ül), és a ‘Mmm!’ (marad, vagy megáll, helyzettől függően) – , nem kell azt túlzásba vinni. Vigyázni kell viszont a Bódognak szánt kifejezések fejben tartásával és pontos alkalmazásával: megesett már, hogy szegény csak állt nyálcsorgatva a teli tálja fölött, mert én akkor épp csak annyit mondtam, hogy „tied”. Azt elfelejtettem hozzátenni, amit előtte mindig, hogy „jó étvágyat”. Bocs. Többi kutyások, nálatok milyen hülye szavak vannak napi használatban?
