A kismalac már rég tudta: építs házat szalmából!

A mesebeli három kismalac egyike szalmából épített magának kezdetleges kunyhót, de ha többet tud a szalmabála-építészetről, a farkasnak esélye sem lett volna. A technológia nem újdonság, 100 évesnél öregebb szalmaházakról is tudunk, főleg olyan gabonatermő területeken, ahol mindig volt felesleges szalma. A szalmabála-építkezés a nyolcvanas években kezdett újra divatba jönni, mára már komoly tapasztalatokra alapozott, szerteágazó szakirodalma van.

  Szalmabálákból felépíteni egy házat nem sokkal olcsóbb, mint téglából, az így készült háznak viszont jóval energiatakarékosabb a fenntartása, mint bármely más alapanyagú építménynek. A szalmafal természetes hőszigetelési hatékonysága utolérhetetlen, vagyis nem csak a fűtőanyagon, de a fűtési rendszer kivitelezésén is sokat lehet megtakarítani, ráadásul a fűtés során jóval kevesebb káros anyag kerül a levegőbe. A szalmaotthont persze elsősorban nem azok választják, akik pusztán spórolni akarnak: szalmaházban élni (és azt saját kezűleg megépíteni) elkötelezett környezettudatosságot, életfilozófiát is jelent. Az építéshez való szalmát megfelelő tömörségben, 15-20 kilós nagy téglatestként kell bebálázni (itthon kiskockabálának hívjuk), ezekkel töltjük ki a fából és fémhálókból készült kereteket. A természetes anyagokkal, agyaggal, vályoggal és mésszel megfelelően burkolt és festett falak nem csupán tűzállóak, de rágcsálóknak sem engednek bejutást, a rugalmasság okán pedig a földrengés miatt sem kell aggódni. Egy jól megépített és karbantartott szalmaház akár száz évig is megmarad, ha pedig lebontják, anyaga hamar visszakomposztálódik és újra bekerül a természet körforgásába. Akit bővebben érdekel a téma, rengeteg hasznos anyagot talál többek között a Szalmaépítők vagy az Energia és környezet  weboldalán, valamint a Szalmabála építészet nevű facebook-oldalon; az egyre sűrűbben szervezett tanfolyamokon pedig gyakorlatban is elsajátíthatók a szükséges alapok. Fotók: strawbale.com