Végre egy film, amelyen a szakma férfiasan röhög velem kánont, 7 éves fiam pedig napokkal később is a filmből idéz. Imádjuk a Zootropolist!
Képzelj el egy világot, amelyben az állatok két lábon járnak, ruhát viselnek és a vadász és a préda békében élnek egymással. Nem, ez nem utópia, hanem “Zootopia”. Judy Hoppsnak, a zöldfülű rendőrnek, rá kell ébrednie, nem egyszerű feladat első nyuszinak lenni a nagy és erős állatokkal telezsúfolt rendőrségen. Judy azonban elszánt, bizonyítani akar, ezért ugrik az első lehetőségre, hogy a végére járjon egy titokzatos ügynek, még ha ez azt is jelenti, hogy együtt kell dolgoznia a gyors észjárású szélhámos rókával, Nick Wilde-dal.
A Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia) a Walt Disney Animation Studios 55. egész estés animációs filmje.
Zsombi (7,5 éves)* nem nevetett ilyen sokat, de a filmes poénokat ő még nem is érthette, viszont rettentően félelmesztőnek (sic!) találta a filmet. Együtt élt a filmmel és amíg nem látta a boldog befejezést, izgult, olykor rettegett a hőseiért. (Szerintem, sokkal durvább Star Wars epizódokat néz állandóan, igaz, ott már képkockáról képkockára tudja a filmet, tudja, hogy a gonosz elbukik és győz a jó.)
Hazafelé önmagától kezdett el beszélni a filmről, újra élte és elemezte a kulcsjeleneteket, poénokat idézett és nevetett. Elragadottan hallgattam, ahogyan feldolgozza a filmet és egyszerűen nem tudok betelni azzal, ahogy ilyenkor ragyog a szeme. Itthon újra megnéztük az előzeteseket, együtt nevettünk és megbeszéltük, hogy újra meg fogjuk nézni, mert a Zootropolis felkerült a kedvenc filmjeink listájára.
Ez a legjobb előzetes. Néhány nagy poént is ellőnek benne az alkotók, de aggodalomra semmi ok, a Zootropolis olyan film, amelyen huszadszor is vinnyogva fogsz nevetni.
És az egyik kedvenc részem, ami egy hatnapos munkahéten, némi hivatalos ügyintézés előtt vagy után (azaz mindig) üt (és megnevettet):
*Miért nem volt suliban hétfőn délelőtt? 1. Mert minden módot megragadunk, hogy a kezünkben lévő eszközökkel támogassuk az oktatás átalakítását, így részt vettünk a #nemvagyunksuliban megmozduláson. 2. Éppen napközben jöttem rá, hogy néha kellenek ilyen napok is a gyerekem életében, amikor az anyjával együtt megy “dolgozni” – amúgy betegséggel, mindennel együtt ez volt a 4. tanítás nap, amin nem ment suliba -, mert többet tanult, mintha sulipadban ült volna. Az órai anyagot délután bepótoltuk és természetesen megcsináltuk a házi feladatot is.
