A fiaimnál nem lehet hibázni olyan könyvvel, amelynek a főszereplője egy kismacska és még izgalmasan kalandos is.
Wéber Anikó meseregénye 12 fejezet, ám amikor az események besűrűsödnek, azaz Ragacs, a főszereplő kiscica bajba kerül, nem lehet “megúszni” az esti mesélést egy fejezettel. Felnőttként, persze, ha sokat olvasott már az ember, nem sok meglepetést tartogatnak a mese kacskaringói, ám gyerekként roppant izgalmas. És ez jól is van így, mert gyerekeknek készült meséről van szó. Én pedig inkább a fiaimat kérdezgettem, milyen volt a Ragacs, a hős kismacska. Dani (6 éves) elég tömören fogalmazott: “Nagyon jó volt és nagyon izgalmas!” Ő együtt élt a mesével. Voltak pillanatok, amikor annyira nehezen bírta a feszültséget és a kulimászt, amibe Ragacs került, hogy egy kicsit elbújt, amíg jobbra nem fordultak a dolgok. Zsombit (10 éves) szintén a “félelmesztő” kalandokat emelte ki. “Ezt a könyvet az izgalomszippantóknak ajánlom.” Igen, képes ilyen szavakat gyártani, hogy félelmesztő és izgalomszippantók, én meg lelkesen imádom ezeket a szavakat és a kreativitását. “Nagyon tetszett a címe, mert nincs minden könyvben hős kiscica. Tele vont érdekes fordulattal: elfogták Ragacsot, de megmenekült, elfogták a nővérét is, de Ragacsék kiszabadították, és volt macskaháború a jó cicák és a Surranók között.” Persze, nem lehet szó nélkül hagyni azt a tény, hogy a sok izgalom és kaland nem öncélú, ugyanis Ragacs alapvetően egy félénk kiscica, aki a kalandok végére megtanulja, hogyan tudja valaki legyőzni a félelmét és mit jelent bátornak lenni. Az pedig nem kérdés, hogy ezt a macskát (és embert) próbáló feladatot a mese alapján átérzik a gyerekek.