Villámtolvaj

Percy Jackson és az olimposziak. Poszeidón és Zeusz beszélgetnek az Empire State Building tetején… Ez most nem egy vicc, hanem a Villámtolvaj című film kezdete. A főhős, Percy a klasszikus ifjúsági dramaturgia szerint igazi hátrányos helyzetű tinédzser, küzd a diszlexiával és a tapló mostohaapjával, az élete nem egy mézmocsár. Helyzetén eleinte az sem sokat javít, mikor egyszer csak kiderül, hogy legjobb haverja egy szatír, az apja meg az egyik főisten az Olümposzon – mert közvetve emiatt vadászik rá hirtelen egy csomó mitológiai szörny. Valaki ugyanis ellopta Zeusz Mestervillámját, és a civakodó, éktelen haragjukban istenesen törő-zúzó istenek Poszeidón fiát gyanúsítják. Az egész világ sorsa múlhat azon, hogy előkerül-e a villámot szóró fegyver, úgyhogy a kezdő félisten két ifjú társával együtt felkerekedik, hogy obligát próbatételeken túlesve ráébredjen isteni erejére, tisztázza magát Hádész előtt, és kimentse az anyját a pokolból. Összességében nem rossz a film, helyenként poénos is, de nem mondanám rá, hogy isteni. Komoly erénye, hogy ismeretterjesztő jelleggel, nagy vonalakban bemutatja a görög mitológia főbb szereplőit és viszonyaikat, amivel talán felkelti a fiatalabbak érdeklődését az ókori sztorik iránt. A Villámtolvaj túlnyomórészt látványra is rendben van (bár Pierce Brosnan kentaur-mozgásán még dolgozhattak volna kicsit), viszont kiszámíthatóan sablonos a történet, és a párbeszédek még azt is alulmúlják. Harry Potteren és egyéb fantasy-történeteken edződött nézőknek különösebb meglepetéseket nem fog okozni. Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak Rendező: Chris Columbus