Vékonyhegyű fekete golyóstollal írt történetek

Finy Petra legutóbbi könyvében egy kislányról és durcás babáiról mesélt, következő, felnőtteknek szóló regényének a főszereplője egy madarásznő. Finy Petra 1978-ban született. Író, költő. Versei friss és szokatlan hangot ütnek meg. Petra férjével és két lányával vidéken él. Legutóbbi mesekönyve, a Maja tizenkét babája Szegedi Katalin illusztrációival jelent meg, és amelyben egy kislány és tizenkét durcás baba balatonfüredi kalandjairól mesél. Készülőben első, önálló felnőtt regénye, a Madárasszony. Egy madarásznő szenvedélyesen megrázó életét mutatja be több látószögből. Családtagjai és a barátai emlékeiből egy furcsa, ellentmondásos kép áll össze az asszonyról. Miért balatonfüredi, öreg villa padlására rejtetted e tizenkét babát? Egyik nyáron Balatonfüreden nyaraltunk a lányokkal egy gyönyörűen felújított, régi kúriában, ahol minden sarokban egy-egy régi tárgy, furcsa emlékeket idéző kincs, nosztalgikus hangulatú kép várt minket. Elvarázsolt az épület, és aztán pedig a város maga. A felső villasor, a felújított belváros, és a hangulatos móló. Úgy éreztem magam, mint egy régi filmben, vagy még inkább mintha egy régi mesébe csöppentem volna. Akkor döntöttem el, hogy a babás történet csakis itt játszódhat. Miért tizenkettő? Van valami szimbolikus jelentése ennek a számnak? A tizenkettes kivételesen szimbolikus szám: a Bibliában12t izraeli törzset és apostolt találunk, a görög mitológiában 12 főistent tartanak számon, az asztrológiában 12 csillagjegyet jegyzünk, az évben is 12 hónapot váltakozik, a szívcsakrát egy 12 szirmú lótusz jelképezi, de a népmesékben is hangsúlyosan jelen van. Úgy éreztem, egy ilyen erős kisugárzású szám különleges hátteret adhat a történetnek. Jártál ódon villa padlásán? Számomra az ódon villa padlását a nagymamámék Somló hegyen található régi háza jelentette, ahol minden csábítóan titkos volt: a régi kerekes kút, a varázslatos fügefa, a mohával benőtt ciszterna, a pince szomorú hordói, és maga a ház a régi bútorokkal, és egy akkoriban nagyon félelmetesnek tűnő vaskályhával. De hasonló titokzatos élményt jelentett a festőnő keresztmamámnál lenni, ahol olyan magas matracú régi ágyban aludtam, mint Borsószemkirálykisasszony, és persze csodálatos festőművészeti „varázstárgyai” voltak. Találtál már kincseket? A keresztmamámnál mindig akadt egy kincs, gyűjtötte a régi tárgyakat, az érdekes kerámiákat, textileket. De nekem már a vibráló színű porfestékei is kincsnek tűntek, egy hatalmas üveg ultramarinkék meg is maradt tőle. Úgy néz ki, mint egy régi gyógyszeres üveg, benne a legszebb színű kék festékkel, amit ismerek. Ez az egyik kincsem, de van tőle egy papírmaséfejű bábom is, egy lilaruhás varázsló hatalmas orral, aki a mai napig különös hatást gyakorol rám. És még sorolhatnám. Szeretem az ilyen személyes tárgyakat, melyekben több generáció lelke ott rezeg. Régimódi író vagy. Füzetbe írsz mindent. – mondod magadról. Mi a titka annak, hogy nem csábított el a klaviatúra? Mivel mindig is szerettem rajzolni, és a mai napig jól esik ez a dolog, talán ezért lehet olyan fontos, hogy toll legyen a markomban, és papírt érezzek a kezem alatt. Mindig egyfajta tollal írok, ugyanazzal a vékonyhegyű fekete golyóstollal, és ezzel rajzolok is. A füzet sem mindegy, hogy milyen, amibe dolgozom. Egyszer rátaláltam a Moleskine márkára, és azóta is tart a szerelem: egy ilyen keményfedeles, simalapú füzet állandóan van nálam, bárhová megyek: ebbe lehet írni is és rajzolni is. Jó ölbe venni, kellemes a mérete, és persze gyönyörű a papírja. Minden könyved, regényed meg van egy füzetben? A legtöbb igen. Hány ilyen füzeted van? Most az asztalomon öt ilyen könyvvastagságú füzet van, de a polcokon még lapul jó pár. A Madárasszonyt is füzetbe írtad? A Madárasszonyt is ilyenbe írtam-írom, de mivel ahhoz rengeteg segédanyagot használok (a madarász férjem, gombász-borász bátyám, orvos apám, bábos ismerőseim, biológiai lexikonok, mitológiai könyvek stb. tudását hívom segítségül), így a végén azért a gépen folyik a komolyabb munka. De az első ötletek, nevek, történetek mindig papíron vannak. Nagyon-nagyon szeretsz írni. Van még valami, amit nagyon – nagyon szeretsz? Rajzolni, táncolni, múzeumba járni, mesélni a gyerekeimnek, olvasni, képzőművész mesekönyveket nézegetni (Shaun Tan, Rébecca Dautremer és Benjamin Lacombe számomra megunhatatlan, nagyon sok könyvük megvan, és szerintem klasszikus zsenik), illetve utazni a férjemmel. Ő fényképez, én rácsodálkozom az ottani kultúrára. Az ecuadori utunkról írtam is egy cikket, ami nagy örömömre meg is fog jelenni Balázs csodálatos képeivel a márciusi Marie Claire-ben. Évekkel ezelőtt a főiskolán megjelent egy antológia. Téged meg Karafiáth Orsit szerettem benne a legjobban. Változtak a szövegeid azóta? Én is sokat változtam, ezért a szövegek is alakultak. Egyrészt akkoriban még nem javítottam a szövegeken, naiv felindultságból születtek az írásaim. Ma már többet szöszölök egy-egy anyaggal. Másrészt, mivel a festészetben akkor tájt a szürrealisták voltak a kedvenceim, abban az időben több volt a bizarr, elvont szövegem. Most is szeretem, ha van egy erős szimbólum a szövegben, vagy erősen mágikus hátterű, legendaszerű a történet, de talán jobban vágyom a valós élet helyzeteinek megjelenítésére. A teljesen átlagos csodák vagy banális tragédiák leírására, amelyek valamiért mégis nagyon különlegesek.

Annak ellenére, hogy szépirodalmat is írsz, elsőként mindenki meseíróként tart számon. Miért a mesék? A mese univerzális erejű, mesékre a felnőtteknek is szüksége van. Sőt, a mostani összezavarodott világban még talán jobban is, mint régen. Nem is értem, miért nem jelennek meg felnőtt mesék például a női magazinokban, szerelemről, halálról, félelemről vagy akár a boldogságról. Vagy miért nincsen több felnőtt bábdarab, felnőtt rajzfilm. Felszabadítóan tudnának hatni. Maja tizenkét babája igazi kislány kaland. Sok babád volt? Milyen kislány voltál? Csendes, bámészkodó, sokszor egy kicsit túl komoly. És nagyon magas. Ez sokáig zavart, aztán rájöttem, hogy amennyire zavaró néha, annyira praktikus is tud lenni. Nem volt olyan magas kapaszkodó, vagy polc a boltban, amit ne értem volna el. Babázni pedig szerettem nagyon. Leginkább barbie-ztam. Sok volt belőlük, talán pont 12. Állandóan öltöztettem őket, ruhát varrtam nekik, történeteket találtam ki, báboztam velük. Végül is már akkor is mesékben gondolkoztam, csak még nem tudtam leírni őket. Hogy találtatok egymásra Szegedi Katalinnal? Régóta nagy csodálója vagyok a műveinek, és mindig is nagy szeretettel forgattam a könyveit. Titkon vágytam rá, hogy egyszer majd lesz egy közös könyvünk. Ezért, amikor Kovács Eszter a Pagonytól azt javasolta, hogy ő legyen a kötet illusztrátora, úgy éreztem, hogy egy régi álmom válik valóra. Nagyon örülök, hogy ő festette meg ezt a tizenkét babát. Olyannak képzelted a babáidat, amilyennek Kati megrajzolta őket? Szegedi Katalin nagyon érzékeny művész, és bámulatosan tehetségesen műveli a szakmáját. A képzőművészet felől közelít egy-egy szöveghez, klasszikus kidolgozottsággal, de meglepő eredetiséggel. És közben hihetetlenül empatikusan. Ebből kifolyólag elég hamar ráérzett a karakterekre, csodálkoztam is, hogyan képes ennyire belém látni, vagyis hát a szövegbe. És igen, a babákat pont ilyeneknek képzeltem. Milyenek a kis olvasóid? A kis olvasóim néha egészen nagyok. Egyrészt azért, mert több korosztálynak is írok, a kis ovisoktól kezdve a kamaszokig, másrészt, mert többször kaptam már azt a visszajelzést, hogy a felnőttek is szeretik a meséim. Ez nagyon-nagyon jól esett, hiszen amikor gyerekszöveget írok, valójában felnőtt szöveget is fogalmazok. Azért is találhatóak a szövegeimben néha olyan nyelvi játékok, amelyek inkább a felnőtt olvasókat célozzák meg. Nem titok, hogy rengeteg felnőttet is elbűvölsz a meséiddel. A blogodban elhúztad a mézes madzagot az érettebb korúak orra előtt. Mikor repíted ki Madárasszonyt az olvasók közé? A Madárasszony június elejére, az Ünnepi Könyvhétre fog megjelenni a Libri kiadó gondozásában, de részleteket már lehet hamarabb is olvasni majd a blogomon. Hogy jutott eszedbe ez a nagyon különleges történet? A férjem révén több madarászt is megismertem. Szenvedélyes emberek, és teljesen mások, mint az én bölcsész barátaim. Mindig kíváncsian hallgattam a történeteiket a természetről. Olyan hévvel beszélnek egy-egy különleges madárfajról, amit fogtak, mint a férfiak egy-egy jól sikerült hódításukról. Az anya elvesztése, mint téma mindig is izgatott, sajnos a saját gyerekkori élményeimből adódóan. Az pedig, hogy egy madarász anyára emlékezzen vissza a saját lánya, úgy hogy segítségül hívja a család és a barátok emlékeit is, már csak egy lépés volt. Mesés történet nagyoknak? Igen, elég komoly a téma, tehát nagyoknak szól. De azoknak is, akik néha kicsinek érzik magukat, akár egy feladathoz, akár az élethez. Mint ahogy a főhősnő is. Túl kicsinek érzi magát az élethez, összeroppan a súlya alatt, ezért inkább elmenekül belőle. Vagyis ez már felnőtt irodalom. Ám nem hazudtolom meg a meseírói énemet sem, mert a természetből vett szimbólumok, környezetben fellelhető legendák mind meseszerűvé teszik néha a szöveget. Míg végül a mese és a természet érdekes keveredése kialakít egy sajátos stílust: a mágikus biologizmust. Amit egyébként most találtam ki, de akár létezhetne is. Küldesz egy versedet az olvasóinknak? Igen, szívesen. Ez egy felnőtt vers, a megjelenés előtt álló Kanyar című felnőtt verses kötetemből. Mostanában sokan mennek síelni, talán aktuális lehet. Én két éve írtam, amikor a lányokkal visszajöttünk egy síelésből, és rácsodálkoztam arra a kísértetiesen szép hangra, amit a síbox ad ki az autó tetején egy bizonyos sebesség felett. Csak a síbox énekel A jégszürke autópályán A kocsik némán suhannak el A lányok hátul alszanak Félrenyaklott fejjel Mint az a sérült guppi, Amelyik csak a saját tengelye körül Tudott úszkálni És próbáltam a száraz eledelt Mindig a fejére dobni, hogy könnyebben elérje De a társai olyan vadul kaptak oda Attól féltem kieszik a szemét is És akkor nemcsak törött gerincű De vak is lesz Szóval tökéletes a csend az autóban Te is a gondolataid között matatsz Valahol bent vagy, mélyen önmagadban És egyre távolabb tőlem De ebbe az idegen némaságba Egyszer csak egy hang tör be És mint egy részeg barát, úgy omlik a nyakamba Mert hallom, hogy a kocsi tetején A síbox énekel Méghozzá milyen csodásan énekel Finy Petra>> Pagonynál megjelent könyvei>>