Hó-Kuszpók Istók nem csak azért különleges hóember, mert sovány, mint egy deszka, de a foglalkozása is rendhagyó: kéményseprő.
Az egyik rigolyám, amelyen nem tudok túllépni, hogy nem szeretem, amikor az író kibeszél a könyvből. Szeleburdian kizökkent a meséből, csacskán tudatosítja, hogy ő az író, én pedig az olvasó, sőt még alkotásra is ösztönöz. Rajzoljak bele a könyvbe! Persze! Utána meg éppen úgy megbánjam, mint gyerekként. Naná, hogy soha!
Végh György A kéményseprő hóember-t négyféleképpen kezdi el és folyton kizökkent a meséből, pedig én már az első sorok után belemerültem volna a hóemberek titkaiba, kalandjaiba. Mert, bizony, sokféle hóember létezik. A mesekönyvben szó esik Patyolat Pityuról, Fehér Ferkéről, Havasi Albertről vagy éppen Hermelin Alajosról. De a mese nem róluk szól. – Uram atyám, minek a “színpadra” egy pisztoly, ha nem sül el? – A mese főszereplője Hó-Kuszpók Istók, aki táncol a telefonpóznán, feljut a háztetőkre, találkozik egy macskával és megment egy pislákoló lángot. Hosszú, csíkos sálja van és egy sokat használt söprűje. Repülni is tud, de ami a legérdekesebb, a mese végére igazi kéményseprő válik belőle.
Hó-Kuszpók Istók története, az igazi mese, amely elragadó, a 23. oldalon kezdődik. A kínos kezdést könnyű elfelejteni – leginkább Molnár Jacqueline illusztrációi által – és felnőttek számára ugyanolyan szórakoztató a történet, mint a gyerekeknek. A végére persze marad egy “EZ AZ OLDAL NEM ÉRVÉNYES” mondat és egy második befejezés is, de ez a könyv már csak ilyen.
Ajánlott korcsoport: 4-8 éves
Pagony>>
