Nem lenne az Utazók (Passegers) egy pocsék film, ha nem egy fordulatos sci-fire számítana az ember lánya és a karamellás popcorn mellé bármikor elfogyasztana egy idegesítő románcot.
Az Utazók (Passengers) az év, ha nem az évtized csalódása.
Bedőltem. Vállalom!
Megszédítettek az előzetesben látható csillagködök és űrhajó. Azt hittem, hogy van valami titok, valami rejtély, valami nagyon sci-fis a filmben, pedig ha nem gondolom tovább, ha nem remélek, akkor már az előzetes nyomán teljesen egyértelmű lenne, miről szól a film: néhány ember egy új élet reményében elindul, egy férfi és egy nő egymásba gabalyodik, váratlan problémák merülnek fel és végül ők ott állnak reménytelenül, de szerelmesen és nehéz döntéseket kell hozniuk. (Igen, ez űrben játszódó elbaszott Titanic.)
Szarból nem lesz gyémánt
Rendkívül sok mindent meg tudok bocsátani egy filmnek, de a józan ész hiányát, a buta felszínességet és logikai bukfenceket soha. Valamint azt sem, hogy egy unatkozó férfi játékszerként használhat egy nőt és egy torz párkapcsolatot idillinek ábrázol.
Nem véletlenül porosodott a forgatókönyv Hollywood “jó ötletnek tűnt, de nem jött be” polcán. Ott kellett volna hagyni, mert ez a forgatókönyv nem érdemelt egy filmet, nem érdemelte meg az A-kategóriás színészeket, sem a szuper űrhajót és a marketingkeret sem.
Kis túlzással ezt a cikket sem érdemli meg a film, bár próbálok rá úgy tekinteni, mint minden kudarcra: tanulunk belőle. Ilyen történetet sohasem szabad írni!
