Stephen Hawking megfejtette a világegyetem legizgalmasabb rejtélyét, felesége Jane pedig életben tartotta az ember legfőbb univerzumát, a családot.
Az Utazás a végtelenbe Jane Hawking, Stephen Hawking első feleségének memoárja, amelyben kettejük rendkívüli kapcsolatáról mesél. A könyv alapján készült A mindenség elmélete című film.
A történet úgy kezdődik, mint általában a szerelmi történetek. Két fiatal megismerkedik, egymásba szeretnek és közös jövőt terveznek. A szerepek is jellemzőek, a férfi karriert épít, a nő a családdal foglalkozik. Csakhogy Stephen tudományos sikereivel párhuzamosan teste egyre jobban összeomlik az őt sújtó motoros neuronbetegség következtében, és Jane – elfogulatlan őszinteséggel vállalja a könyvében – miként igyekezett egyensúlyba hozni a huszonnégy órás ápolónői szolgálatot a gyarapodó család egyre növekvő igényeivel, illetve nem elveszíteni önmagát.
Megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit írta meg, hanem azt is, milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.
Stephen Hawking (1942 – ) brit tudós 1988-ban hívta fel magára a figyelmet „Az idő rövid története” című könyvével, mely a világegyetem egyszerűsített áttekintése. Több mint tízmillió példányt adtak el belőle világszerte és a tudós szó szerint világhírű lett. Ám, amíg ő megoldotta a világegyetem néhány legizgalmasabb rejtélyét, az orvosok számára ő maga jelent rejtélyt. 21 éves korában diagnosztizáltak nála az ún. amiotrófiás laterálszklerózist, avagy Lou Gehrig-kórt, amikor diákként tanult a Cambridge Egyetemen. Bár akkor csupán néhány hónapot adtak neki, pár napja ünnepelte 72. születésnapját.
Hawking kétszer nősült, három gyermeke és három unokája született. 1965-ben feleségül vette Jane Wilde-ot és három gyermekük született. 1990-ben elváltak. A pletykák szerint Jane-nek 1985 óta viszonya volt a család egyik közeli barátjával, akivel 1996-ban össze is házasodtak. Közben Hawking beleszeretett az áplónőjébe, Elaine Masonba, de finoman szólva se volt harmonikus a házasságuk, 2006-ban el is váltak.
Hawking 1970 óta gyakorlatilag teljesen le van bénulva és kerekes székhez kötve éli életét. Huszonnégy órában vigyáznak rá, ő pedig számítógép, infravörös érzékelő és egy hangszintetizátor segítségével kommunikál.
Részletek a kötetből:
„Azon a péntek délutánon úgy döntöttünk, hogy hónunk alatt kis táskánkkal, fejünkön szalmakalappal bemegyünk a városba teázni. Még száz lépést sem tettünk meg, amikor furcsa dologra lettünk figyelmesek az út túloldalán: bakugrásszerű lépésekkel, sajátságosan esetlen testtartással és leszegett fejjel szembejött velünk egy fiatalember. Arcát a bozontos, barna haj miatt alig lehetett látni az arcát. Láthatóan teljesen elmélyedt a gondolataiban; nem nézett se jobbra, se balra; még mi, az út túloldalán levő lányok sem keltettük fel a figyelmét. Egyáltalán nem ebbe a prűd, álmos városkába illő hóbortos látványt nyújtott. Gilliannel szájtátva bámultuk, Diana azonban nem csinált belőle ügyet.
– Ő Stephen Hawking – jelentette ki. – Mostanában vele járok.
– Na ne! – tiltakoztunk nevetve. – Egy ilyen elképesztő figurával?
– Bizony! Tudom, hogy furcsa, de nagyon okos. Basil bátyám barátja. Egyszer elvitt színházba, sőt már voltam is náluk . Béketüntetésekre jár.
Gilliannel összenéztünk, aztán mentünk tovább a városba, de nem tudtam élvezni a kiruccanást, mert nyugtalanított a fiatalember látványa. Lehet, hogy elbűvölt a szertelensége, amely nagyon nem illett az én konvencionális világomba. Lehet, hogy megéreztem valamit a jövőből. Mindenesetre bármi volt is az ok, a jelenet mély nyomot hagyott bennem.”
…
„Éjszakára természetesen nem maradhattam ott a szállásán. Stephen szerint a „Q” lépcsőház erkölcseire vigyázó őr, Sam korábban többször is szóvá tette, ha véletlenül elhagytam valahol a kardigánomat vagy a sálamat. A mindenütt botrányt szimatoló férfi ki nem állhatta az ifjú hölgyvendégeket, ezért arra is képes volt, hogy hajnalok hajnalán benézzen Stephen szobájába, hátha én is ott alszom vele a szűk ágyon. A skandalum azonban nagy bánatára mindig elmaradt, mert Stephen tehetősebb barátai a hétvégéken gyakran felajánlották a vendégszeretetüket. A barátok némelyikének már autója és háza is volt, és már javában fáradoztak a családalapításon, hiszen mindenki ezt várta a generációnktól. Mi voltunk az utolsó olyan nemzedék, amely előtt egyenesen kijelölték az utat: romantika, szerelem, házasság, otthon és család. Stephen és az én esetemben kicsit más volt a helyzet, mert tudtuk, hogy ezeknek a céloknak az elérésére csak kevés időnk van.”
A mindenség elmélete című film előzetese, amelyen simán elbőgi magát az ember lánya…
