A Twilight második része, a New Moon tökéletes iparosmunka, minden benne van, ami egy tinilánynak kell.
Öreg és empatikus. Ez voltam én a New Moon díszbemutatóján.
Nem érdemes nagy lendülettel fikázni a filmet, mert volt ugye a Grease meg a Dirty Dancing, és akkor a mi szemünk csillogott, de nagyon. A mára klasszikussá vált mozik modern változata a vámpíros-vérfarkasos tiniszerelmet feldolgozó regény- és filmfolyam. A sablon semmit sem változott: a “rendes” lány beleszeret a “rossz” fiúba – de erről Shakespeare is írt már -, szenvednek egy kicsit, majd boldogok lesznek. A vinnyogás és a tánc most ultra* gáz, arra “anyám” bőgött, most az izgalmasabb és misztikusabb dolgok a menőbbek. Illetve ultra klasszak.
Filmek első fokmérője, hogy mennyire unatkozom a moziban. A New Moon-on nem unatkoztam, néha jókat nevettem – mert már öreg vagyok és cinikus -, egyébként pedig kellemes film. Ultra szépek a képek, ultra jó a rendezés, ultra jó a zene és nagyszerűen kockás pasi hasizmokat láthattam… Ráadásul én szeretem a vámpíros, vérfarkasos filmeket.
A film korosztálya is ultra elégedett a New Moon-nal. “Néhány apróság kimaradt a könyvből, de nem hiányzott.”
*Ami nekem tök, az nekik ultra.
